Nem bírom elviselni a nagyszüleimet, mit tegyek?

A szüleim nagyon röviden fogalmazzunk úgy, hogy már nincsenek velem. Vagyis apám elhagyott minket kb 2 éves koromban, anya pedig tavaly meghalt. 1 éve már, hogy hármasban élek velük, de már nem bírom! Bármit csinálok, az sosem felel meg, mindig el vagyok hordva hogy egy semmirekellő vagyok, pedig nem vagyok egy rossz "gyerek". Nagyon hiányzik az anyukám, hogy valakivel tudjak beszélgetni, elmondhassam neki a dolgokaimat, ugyanis a nagyszüleimet egyáltalán nem érdekli semmi ami velem kapcsolatos. Nagyon sokszor hallom ahogy beszélnek rólam és olyanokat mondanak hogy minek hagyott itt engem az anyám, meg bár ne kéne nevelniük. Tavaly lett egy barátom, most leszünk egy évesek és ő az egyetlen "vigaszom". Ő tartja bennem a lelket. Csak vele tudok beszélni, csak őt érdeklem már. A nagyszüleim viszont kb utálkoznak felette amikor egy nagyon rendes és megbízható fiú, rendes családdal. De természetesen nem azért utálkoznak felette, mert nem egy normális fiú, hanem mert ha vele vagyok akkor látszik hogy egy kicsit boldog tudok lenni. Rengetegszer próbáltam már leülni velük és kompromisszumokat kötni meg kedveskedni nekik hogy akkor majd talán kicsit jobb lesz minden, de képtelenség. Borzalmas minden napot úgy élni, hogy hozzád sem szólnak és ha te próbálsz beszélgetni akkor csak jól megkapod a magadét. Én rettentően szerettem az anyukámat, ő mindig megvédett velük szemben is és nagyon jól kijöttünk egymással. Most, hogy ő nincs, már el sem tudom képzelni, hogy valaha szerető emberek fognak körül venni. Ti mit tennétek? 17/L