Nehezen tudom elviselni az öregkori felfogást, bennem van a baj?

Minden idős ember más, nem mindenki ilyen 70 évesen, van, aki rosszabb, van, aki jobb állapotban van, és van, aki meg se éli ezt a kort.

Amúgy gondolj arra, hogy te is lehetsz ilyen majd az ő korában.

Az én papám képzeld elfelejtette megsütni a tojást és ugy ette meg nyersen.Akkor azt gondoltam milyen undi már az ilyen.De most hogy már Sajnos nincs velem sok mindent megtennék hogy itt legyen ujra és egye csak azt a hülye tojását nyugodtan.Mert csak az lenne a fontos hogy láthatom.

Kérlek probáld öt megérteni és szeretni addig amig ö van neked.

Szia, én is lány vagyok, ugyan egy kicsit idősebb, mint Te. Azt kell mondanom, Te sokkal jobban tolerálod az apukád viselkedését, mint az édesanyád.

Azt gondolom, hogy az apukád esetében talán többről van szó, mint egyszerű öregedésről. Én nem ismerek senkit az ismeretségi körünkből, aki sapkában és kabátban ül az asztalhoz. Vagy hogy elhanyagolja az alapvető higiéniai tevékenységeket. A kérdés az, hogy ezek új viselkedési szokásokról van szó, vagy korábban is előfordultak hasonoló szituációk? Mondjuk 10 éve? Lehet demencia betegség jele is a testi higiénia elhanyagolása. Arról hallottam, hogy van olyan beteg, aki pl. pizsamában lenne egész nap, mert elfelejt felöltözni, és nem is tudatos benne, hogy reggel fel kellene öltöznie. Lényeges jellemzője a betegségnek a feledékenység. Na, de nem arra az esetre gondolok, amikor az embernek nem jut eszébe egy telefonszám. Pl. közelálló személyek nevét felejti el, vagy azt felejti el, hogy 5 perce mit csinált/végzett. Az idős emberek általában tötyögősek, guberálósak. De hát minek is sietnének? Van idejük. Semmiképpen nem helyes, ha egy (idős) emberrel veszekedik a házastársa (fia, lánya, stb.). A veszekedés csak ahhoz vezet, hogy az apukád vissza fog húzódni, de a probléma nem kerül megoldásra. Abban igazad van, hogy sok türelmet igényel. Szerintem, nem arról van szó, hogy már nem kedveled, hanem él benned a fiatal(abb) kori édesapád képe, még energiával teli, amikor még többet foglalkozott veled. Ez az apa-kép-idea van a szívedben, és nehezen fogadod el, hogy az édesapád testileg (és szellemileg is) idővel leépül. Sajnos, ez így van. Nagy a korkülönbség köztetek, lehetnél akár az unokája is. A világ nagyon sokat változik 50 év alatt. Fogadd el őt, amilyen, mint ahogy ő is elfogad téged, amilyen vagy. Otthonod van, felnevelt. Jót fog tenni a kapcsolatotoknak, ha majd egyszer Te is elköltözöl otthonról. A jelenlegi helyzetben koncentrálj a saját életedre. Ha az apukáddal gyakrabban és még súlyosabb epizódok történnek, akkor talán érdemes lenne orvoshoz fordulni. Az orvos segítene abban, hogy családtagként hogyan lehet ilyen betegséggel együtt élni. Mint ahogy már írtam, a hangos szó nem orvosolja a helyzetet.