Nem bírom elviselni, ha anyum szenved, mit tehetnék?

23 éves vagyok, viszonylag önálló, már nem otthon lakom, kb havi 1x-2x megyek haza hétvégére, de azért telefonon sokat beszélek anyummal. Elég visszahúzódó jellemem van, nincs sok barátom, a legőszintébb, legmélyebb kapcsolatom anyummal van, úgy érzem ő a világon az egyetlen akihez fordulhatok, aki "sosem hagy el". Na de a lényeg, hogy néha rámjön egy pánikszerűség vagy inkább sírógörcs, hogy ha velem történne valami, ha én nem lennék, az mennyire fájna neki. Nem bírom elviselni a gondolatot. Emiatt néha halálfélelmem is van. Van egy bátyám, de apukánk pár éve öngyilkos lett, mert anyu elhagyta. Na tesóm ugyanaz a jellem mint ő és neki már 3 éve egyetlen nő létezik, csak őt szereti, és lassan mindenkivel összeveszik a családban, pedig a mi családunk nagyon jó...de ő mindig megtalálja az okot. Attól tartok, hogy előbb-utóbb ha elhagyja a barátnője , ő is ezt az utat választja. Sőt, ebben szinte biztos vagyok. Nekem is nagyon fája, de anyum beleőrülne....Ma anyummal veszett össze nagyon, fel is hívott sírva meg mondta hogy többet biztos nem fog szólni hozzá tesóm...Azóta én is sírok mert nem bírom, ha anyum szenved...:/ És ilyenkor megint előjön az hogy bármikor megbetegedhetek, baleset érhet, stb. Valószínűnek tartom hogy nem normális ahogy gondolkodom, de mit tehetnék ellene?