Miért ilyen a nagymamám?

Először hadd mutassam be őt. 71 éves, nyolc általánost végzett, ennek ellenére nagyon értelmes asszony, aki születésétől fogva mindig a rövidebbet húzta az életben. Nem ítélkezés, nem rosszindulatú, nagyon bölcs. Viszont vannak dolgai, amiket nem értek. Ő húszévesen ment férjhez, a nagyapám pedig... apám szavaival élve "buta, csőlátású, makacs, és zsarnokoskodó" volt - ugyanakkor kedves, imádta az unokáit a maga módján, és becsületes, szorgalmas ember volt -. A papám hat éve halott, és gyakran visszahallom tőle, hogy nem kellett volna annyi idősen férjhez mennie, és hogy negyvenvalahány évet "lehúzott" a papámmal. Utoólag szidja, hogy makacs, ellentmondást nem tűrő ember volt, és ha néha engedett volna, jobb életük is lehetett volna.

Ennek ellenére, hogy megbánta hogy fiatalon ment férjhez, belemanipulálta a 18 éves anyukámat az apukámmal történő házasságba (apa 25 évvel öregebb anyánál, de jogász, és elég jól keresett, szal ez még érthető a mamám szemszögéből) Anyum első évei apámmal nem volt leányálom - apa alkoholista volt, volt, hogy verte anyát, aki tényleg elhitte, hogy a feleség egy házicseléd, és csendben tűrte, mert ezt látta otthon (mondjuk a papa nem volt ilyen). Mára anya öntudatra ébredt, apa megöregedett, és fordult kocka - most anya a domináns itthon, és apa (egy-két durva megjegyzését leszámítva) van itthon és végzi a házimunkát. A mama gyakran rá is szól apára, hogy "neveljen meg engem és anyámat, hiszen ő ház ura" meg nekem is mondja, hogy "kéredzkedj el apádtól, ő a ház ura" "a barátod kérjen engedélyt apádtól, mert ő a ház ura". Azt a részét nem értem, hogy ha tudja, hogy milyen rossz dolog olyan családban élni, ahol a férfinek teljhatalma van, miért buzdítja erre apámat.

Bár anya és a mama is fiatalon mentek férjhez és utólag megbánták, és én még csak 19 vagyok, mind a ketten férjhez akarnak adni. Mama szokta is mondani, hogy minek jár egyetemre ez a lány, hiszen szép és jól főz, menne inkább férjhez. De a mai lányok csak a karrierjükkel foglalkoznak... az én időmben bezzeg a lányok férjhez mentek, amint lehetett.

Anya nem konkrétan férjhez akar adni, támogat abban, hogy tanuljak, de szerinte a munka nem ápol, ha beteg vagyok, és semmilyen karrier vagy végzettség nem helyettesíti a férfit és a gyerekeket. Szerinte a továbbtanulásban és a munkában "alkalmazkodnom kell a férfihez" értsd. ne olyan egyetemre menjek, ami távol van a barátomtól, ne energiaigényes szakmát válasszak, és bár legyen jó állásom, ne akarjak karriert.

A mamám sosem járt külföldön, anya meg csak azóta, hogy apával összejöttek (mondjuk sokszor), de van egy nagynéném Berlinben, a férjének menő vállalkozása van, és meghívtak magukhoz nyelvet tanulni és nyaralni. Gondolkozom a külföldi életen, meg az au-pairkedésen (angolul és németül is beszélek)

Anya szabotálni akarja Berlint és a nagynénémmel való kapcsolatomat (ha hazalátogat, mindig talál valami kifogást, hogy én ne találkozhassam vele, ami vagy összejön vagy nem, nem érdekli a németországi utam, csak mondja, hogy te ott el fogsz veszni, mit akarsz te Németországban, amikor olyan rossz a tájékozódási képességed, hogy még itthon is elveszel)

A mamám is csak arra gondol, hgoy milyen drága lehet az út(ami jogos) és attól fél, hogy kimegyek külföldre dolgozni, minden egyes alkalommal elmondja, hogy "De ugye nem akarsz kiköltözni? Gyere ám haza"