Mi volt a leghosszabb időszak, amíg nem beszéltetek a nagyszüleitekkel?

Az egyikkel sosem beszéltem, mivel jócskán a születésem előtt meghalt, eggyel 9 éve utoljára, eggyel pedig 10 éve.

Az egyetlen élő nagyszülőmmel kb. 2-3 hét lehetett a leghosszabb idő.

Az anyai nagymamámmal együtt éltünk, vele maximum 2-3 nap, még akkor is, amikor már nem laktam otthon.

Apai nagymamámat ritkán láttam, de kb. havonta hívott telefonon.

Már csak az apai nagyapám él, vele évente legfeljebb kétszer találkozom, a karácsony az fix, és néha még egyszer, telefonon nem szoktunk beszélni.

Kb. 18 éve nem beszélek velük. Tavaly találkoztunk egy családtagunk temetésén, akkor beszéltünk két-három szót; azóta sem.

Mikor anyu odaköltözött egy férfihez, akinek voltak gyerekei, akkor közölték, hogy mostantól azok a gyerekek az unokáik, mi ne szólítsuk őket mamának és papának...

Mi apuval maradtunk, és egy ideig még kerestük őket, de mindig elküldtek, hogy ők az "új unokáikkal" akarnak foglalkozni.

Akkor kb. 12 éves voltam. Gondolom, érthető, hogy nem vagyok kíváncsi rájuk.

Apai nagymamám van,sajnos a másik mamám jóval születésem előtt meghalt papámmal(anyai)..és hogy őszinte legyek lassan 10 hónapja se nem beszéltem vele,se nem láttam!

Szarik ránk magyarul mondva..4 gyereke van 1 alkoholista aki vele együtt él,van 1 lánya akivel 1 faluban lakik (ott is vannak unokák,dédunoka),kb 800 méterre lakik tőlük szarik rájuk..mi másik faluban lakunk tőlük kb 10 km-re minket is leszar.. van 1 másik fia aki városban lakik..na ő hozzájuk el tud menni(pedig útba esünk,illetve tesom meg apám(fia) is kimenne érte a vonathoz,vagy akár el is hozná)... de neki mégis 2 gyereke van csak az alkoholista idióta,meg a városi hitelekből élő gyereke/családja!

Ha úgy vesszük semmilyen kapcsolatom nincs vele illetve semmit nem érzek ha találkozom vele,nem szeretem semmilyen formában!Számomra olyan mint 1 idegen öregasszony

jaj, de szomoruak ezek a kommentek...

sajnos nekem már egyik nagyszülőm sem él, amiatt is lekiismeretfurdalásom van, hogy a sirjukhoz ritkán tudok elmenni, nagyon messze vannnak, 200 kilométerre.

Én csak azt tanácsolom nektek, hogy beszélgessetek a nagyszülőkkel, látogassátok meg őket, hivjátok föl telefonon, hogy van, szüksége van-e segitségre, akkor is, ha ők nem közelednek vagy zárkózottak, kérdezzétek őket az életükről, kérjétek, hogy mutassa meg a régi fényképeit, hogy milyen volt gyereknek, kérdezzetek, beszélgessetek, amig lehet...

Én annyi mindent megkérdeznék, de már nem lehet... nagyon más volt az ő életük, az ő világuk.

Anyai nagyszüleimet gyakran láttam, hetente, az apai nagyszüleimet ritkán, évente néhányszor, apai nagyapám meghalt, amikor 6 éves voltam, szinte nem is emlékezem rá.