Szerintetek szép gesztus lenne, vagy feltépnénk a régi sebeket, ha nagyszüleim pár napos korában elhunyt kislányáról nevezném el a gyermekem? Ti megtennétek?

Ha ilyen helyzetben lennék, egészen biztosan nem adnám ugyanezt a nevet a születendő gyermekemnek.

Édesapád kisbabaként elveszített testvérét nem lehet visszahozni az élők közé, és nem lehet egy másik családtaggal pótolni őt. Akár feldolgozták a halálát a szülei, akár nem, szerintem nagyon nagy valószínűséggel életük tragédiájára és nagy veszteségére, szívfájdalmukra emlékeztetné őket, ahányszor a dédunokájuk nevét hallanák, vagy kimondanák.

Meg azért szerintem érdemes lenne nem csak az ő szemszögükből, hanem a saját születendő gyermeketek szemszögéből is belegondolni ebbe: te mit éreztél volna gyerekként, ha megtudtad volna, hogy egy, a családotokban korábban pár naposan elhunyt csecsemőről neveztek el téged? Bennem biztosan rossz érzéseket keltett volna ez a tudat, gyerek fejjel, de még felnőttként is.

"Én már csak babonából sem adnám a születendő gyermekemnek egy olyan baba nevét aki pár naposan elhunyt."

Tudod, ugyanolyan névvel rengeteg sikeres ember is él.

Megtenném, de csak akkor, ha egyébként is ezt a nevet szeretném.

Bő néprajzos tapasztalat, ismeret alapján azt mondom, hogy mindig is inkább az volt a jellemző, hogy NEM adták azt a nevet, ami idő előtt elhunyt rokoné volt, seholsem!

Ha nektek tetszik a név, és titeket nem zavarna, hogy volt valaki aki fiatalon távozott e névvel a családban, és már csak az a kérdés, hogy a szülők mit szólnak, akkor először talán puhatolózni lenne érdemes, hogy mit szólnának hozzá.

Én, (a névmániás) nem tenném meg.