Szerintetek én fújom fel? Anyósom túl tolakodó, beleszól a gyerek nevelésbe.

- a vele alvás ennyi idősen már túlzás, az a gyerek magától is eltud aludni(tudom mert sógorom gyereke tök jól elvan, pedig nyűgös fajta)

- az etetés csak nagyszülői dolog, minden nagyszülő azt mondja a gyereknek is hogy egyél-egyél, amúgy hét hónaposan már simán ehet gyümölcsöket, meg amiket írtál.Nekem is nehéz megállnom, hogy ne szóljak rá a sógorom nejének hülyeségeire(mert tipikus modern anyuka aki mindent tud és közben akkor baromságokat csinál mint a ház), de megállom, mert nem az én gyerekem nem az én nyakamra fog nőni, mert már most elkényeztetett, beteges és nem tud szocializálódni.

-amúgy édes van két szép lábad és babakocsi tessék egyedül bevásárolni,anyám is lakótelep sokadik emeletén élt segítség nélkül, mégis megoldotta.

Szinte mindent helyetted csinálnak aztán csodálkozol ha nem kezelnek felnőttként.

amúgy én is fiatalon szerettem volna szülni, aztán rájöttem:

- először is szeretnék még élni, mert egy gyerek min. 18 évre szól szóval onnantól nem az van amit én akarok, akkor amikor akarom

- másodszor először a saját életem akarom megalapozni, aztán ha már nem függők senkitől olyan szinten mint te akkor jöhet a baba, addig ugyanis csak biológiailag vagyok felnőtt minden más tekintetben gyerek lennék:s

-végül párod hozzáállása is dicséretes mint egy kamasz fiúé aki nem mer beszólni anyának

gondolom 89-es vagy, a nick-ed alapján

nos én is. mi is gyűjtünk, de nem szülök a szülők nyakára 4-5 év múlva se leszek elkésve, és legalább senki sem fog beleszólni !!!!

"kinek van fiatalon annyi pénze hogy önàlóan szülöi segìtség nélkül hàzat vegyen."

Aztan ki mondta azt hogy hazat kell venni? Feltalaltak mar az alberletet is...

A ferjed azt begeti vissza, amit az anyja mondogat, gratulalok hozzamentel egy birkahoz.

Alapvetoen igazad van, de olyan xar helyzetbe manoverezted magad, es annyira gyenge az akaratod, hogy nem latom hogyan tudnal valtoztatni.

Ha bírod így még 2 évig, hát hajrá! Nem azért szúrnak itt le többen, hogy okoskodjanak, hanem azért, hogy térj észhez, és menjetek el onnan. Amíg függtök anyósodéktól, nincs értelme panaszkodnod itt. De igenis mondd meg anyósodnak, hogy szoptatni szeretnél egyedül, mert nem eszik a baba, ha bemegy.

Meg mi az, hogy elviszi a gyereket büfiztetni? Az a te dolgod. Úgy látom, semmi intimitás nincs meg a gyerekeddel, ha folyton ott sertepertél.

Mi nem élünk együtt anyósékkal, de hasonló személyiség vagyok, mint te (udvarias, türelmes, nem balhézós), de volt pár húzása, amikor megszületett és még kisebb volt a fiunk. Például: szó nélkül beállított hozzánk, és a férjem épp skype-on beszélt a külföldön élő testvérével, és a családjával, erre anyós erősködik, hogy köszönjek már oda én is. A 2 hetes babával ültem a kanapén, erre odajött, kikapta a kezemből, és röhögcsélve odavitte mutogatni nekik. Azt tudni kell, hogy 2 hetes kórházi tartózkodás után volt ez (műtötték a fiunkat, teljesen kivoltam).

Meg volt még pár hasonló eset, de ezek után előjött belőlem az anyatigris (szó szerint), és előbb a férjem otthon, majd az anyóst is náluk személyesen kiosztottam jó hangosan. Pedig mondom, nem vagyok ez a típus.

Mostanra megvannak a határok, és férjem havi 1-2x átviszi, és kész. Előtte hónapokig nem is látták.

Saját érdeked, hogy meghúzd a határokat, mert később nehezebb lesz, ha nagyobb lesz a gyerek, és kötődik hozzá (is). Hiába költöztök el onnan, a párod ott fog dolgozni, nehéz lesz függetlenedni anyóséktól.