Kellene egy kis segítség a gyerek nevelésbe? [Bővebben lent]

Nagyobbik lányommal is jártam annak idején baba-mama tornára meg klubba. Mikor ovis lett, a kisebbikkel is elkezdtem Ringatóra járni. Ott mindig csak bújt az ölemben, nem rohangált a többi gyerekkel, nem énekelt. Pár hónap múlva, mikor a legkisebb megszületett, elmaradt egy időre az ilyen programra járás. Mikor pár hónap múlva a foglalkozás helye felé sétáltunk, a lányom sírva fakadt, hogy "De ne menjünk énekelni!"

Ha a kicsi nem szeret ölbe lenni, akkor ne járj vele babázóra. Biztos van olyan program, amit mindannyian élveztek, ha szeret rohangálni, járjatok kirándulni, esetleg játszóházba. Meg a kicsi is változhat még, akár néhány hónap alatt is.

Kicsivel valamilyen baba-mama tornát vagy mozgásos foglalkozást kéne látogatni, ha neki nagyobb a mozgásigénye.

Amúgy a problémádat egy gyerekkel is értem, az enyém 1 éves koráig nem volt el babakocsiban (babakocsiban alvás számomra egyenlő a sci-fivel) és most lassan 2 éves korban jutottunk el oda, hogy el lehet menni vele valahova, nem ordít 10 perc után. Nálunk csak az idő múlása segített, hiába próbáltam ki minden praktikát:( Nekem a kutya miatt volt muszáj minden nap sétálni menne vele, első egy év rémálom volt, addig üvöltött amíg utcán voltunk, max negyed órát bírt.

Az én kétéves kisfiam pont olyan, mint a Te kisebbik gyerkőcöd. Járunk Ringatóra, ahol egy pillanatig nem ül az ölembe, hanem szó szerint folyton úton van. De nem zavaró, a többi anyuka imádja a fiam, Ő a társaság központja, és ami még fantasztikus benne, hogy fél szemmel-füllel egyfolytában a dalokra, mondókákra figyel, és otthon előadja őket Apának. Szval én imádom a fiam energiáit, büszke vagyok rá, hogy nem bújik állandóan, magabiztos, barátkozó és hiperintelligens. Eszembe sem jutna az ölembe ültetni.

Neked el kellene fogadnod a gyermeked olyannak, amilyen. Ha ilyen a temperamentuma, akkor nem fogsz tudni változtatni rajta! Fogd fel úgy, hogy vele nem kell majd attól tartanod, hogy visszahúzódó lesz, ha közösségbe kerül. Látom a foglalkozásokon a gyerekeket, a többségük az anyukájuk ölében ül, és sosem értem, miért jó az, ha olyan a gyerekem, hogy leteszem a sarokba és ott marad. Legyen életrevaló, energikus, hiszen egy kisgyermekről van szó! Hajtsa a felfedezés vágya, a kíváncsiság!

8 hetes a kislányom, amennyire mostanra kibontakozott a természete, Ő egy igazi nyugodt kisbaba, elnézelődik magában, pknt az ellentétje az örökmozgó bátyjának. És csak remélni tudom, hogy belőle is ilyen energiabomba lesz. De ha mégsem, olyannak fogadom el, amilyen. Te is ezt tedd! Ne akard megváltoztatni, hanem vedd fel vele a lépést! A hisztijeit pedig viseld el, magyarázz neki rengeteget, ha kell, 100x is. Tudom, miről beszélek, a fiam tegnap úgy vágta magát földhöz a központban séta közben, hogy elhajította a bicaját, én meg álltam ott egy babakocsival, egy bicajjal a kezemben és egy őrjöngő kisfiúval. De meg lehetett győzni. Hosszan megöleltem, ez mindig kizökkenti a hisztiből és elmagyaráztam, hogy nincs annyi kezem, amennyi épp kellene. Visszaszállt a bicajra és hüppögve elindult. Ő ilyen. Imádom.

Kedves előző: szívemből (és fejemből) szóltál! :)

(Megspóroltál nekem több mondat gépelést. ;)