Tényleg nincs jogom az otthonomhoz?
Sziasztok, üdv! 16 éves vagyok, öcsém 9. Hétvégén meglátogattuk apám nagyszüleit hármasban, anyám nem jött velünk, mert csőtörés van nálunk és azzal próbált valamit kezdeni.
Alig tettük be a lábunkat a házba, a nagyapámék máris elkezdték a piszkálódást, szidták az anyámat (közölték öcsémmel, hogy sose válasszon olyan feleséget, mint anyám). Apa még hergelte is őket azzal, hogy anya nem főz, nem mosogat, nem csinál itthon semmit, én azonban közöltem, hogy ez nem igaz.
Erre mindkét nagyszülő a torkomnak ugrott. Nagyapám közölte, hogy nekem még sz*rni sincs otthon jogom, mert nem az én házam; hogy mit képzelek magamról, 14 (amúgy 16 :D) évesen, nem tudok semmit az életről, nem mondhatok ilyeneket (csak annyit jelentettem ki, hogy anya főz és mosogat. Tényleg nagy élettapasztalat kell ahhoz, hogy fel tudjam mérni, milyen tevékenységet végez anyám); hogy úgyse sikerül leérettségiznem (4,2 az átlagom, másrészt meg ez hogy jön a témához?); valamint, hogy nem fogok megélni a "médiás sz*rságomból". Mellékesen nagyanyám öccse is ilyen "médiás sz*rságban" dolgozik, elég jól él, szóval nem értem a logikájukat.
Ekkor én még csak mosolyogtam, nem szóltam semmit, és talán épp ez idegesítette fel őket. Tudtam, hogy akármit mondok, belekötnek - nem ez lenne az első eset.
Ezután nagymamám elkezdett sápítozni, hogy a szeretet meg a család a legfontosabb az életben, hogy ezeket meg kell becsülni, és hogy "csak szeretet legyen nálatok, és vigyázzatok édesapátok egészségére". Valamint mondta, hogy jól esne nekik, ha néha felhívnám őket (ezek után? :D)
Nagypapám erre benyögte, hogy persze, hogy nem hívjuk fel őket, hiszen az anyánk példáját követjük, aki szintén nem hívja fel a saját anyját pár szóra.
Kicsúszott a számon, hogy "azért, mert az ő anyja halott".
Erre elvörösödött, és ordítani kezdett, hogy én ne nézzem őt hülyének, tudja, hogy halott. Azt kiabálta, hogy primitív vagyok. Még párszor elismételte, hogy nincs jogom ahhoz, hogy apám házában éljek, és hogy egy szemtelen fruska vagyok, akin egyáltalán nem látszik, hogy katolikus iskolában nevelkedett.
Ekkor elnézést kértem és felálltam, hogy kimenjek a mosdóba, mert már majdnem elsírtam magamat, és nem akartam ezzel örömet okozni nekik. Szóval bemegyek, épp csuknám be az ajtót, mikor a nagyanyám beakasztja a lábfejét a résbe, és elkezdi hadarni, hogy "csak szeretet legyen a családban". Aztán meg közölte, hogy miattam fog meghalni a nagyapám, mert cukros, és ezért nem szabad felidegesíteni.
Ja igen, apa végig önelégülten mosolygott, miközben engem szidtak. Amíg én a mosdóban próbáltam rendbe szedni magamat, rászálltak az öcsémre, nagyapám azt mondta neki, hogy analfabéta, és hogy munkanélküli lesz és az apja pénzét fogja szipolyozni felnőtt korában.
Visszamentem, és megkérdeztem, hogy kimehetünk-e az öcsémmel az udvarra játszani (régebben ezt akkor is megtettük, ha nem volt veszekedés). Nagyapám megengedte, mert remélte, hogy mikor visszajövünk, "újra lehet veletek emberi módon kommunikálni".
A kapu nyitva volt, jegy mindig van nálam, a megálló csak két perc séta... fontolóra vettem, hogy elszökünk, főleg az öcsém miatt. Belőle 9 év alatt érzelmi roncsot csinált apám.
De végül nem tettük, mert úgyis anyámon, meg rajtam csattant volna az ostor.
Apám folyton azt hajtogatja, hogy "ez az én házam, itt minden az enyém", és hogy mehetünk, amerre látunk. Fogunk is, amint lehet, mert én így nem tudok hosszú távon ép elmével élni. A szerencsém, hogy 4 éves koromig nem élt velünk, így legalább akkor nem tudott nekem rosszat tenni, de öcsémet kiskora óta veri (pofon, felemeli a földről és jó erőse megrázza. Anyámat is pofozza, meg bele szokott rúgni, de én itthon meghúzom magam és általában azt is elfelejti, hogy létezem, úgy meghúzom magamat. Egyébként részeges, de nagyon álszent, a baráti körünk mind szerény, csendes, szorgalmas férfiként ismeri, mert úgy állítja be magát. És az a baj, hogy ezt a színjáték kiterjedt a család többi tagjára is: anyám, öcsém és én mosolyogva fogjuk apám kezét a miatyánknál a templomban, hogy az ismerősöknek ne tűnjön fel, hogy szétesőben van a családunk. Igazából nem tudom, hogy miért szálltunk be apa mellé a "játékába". Talán, mert mindenki minket hisz sz*métnek és kiállhatatlannak, ha ellenségesen viselkedünk a "kedves, csendes, rendes" apánkkal.)
Bocsánat a hosszú kifejtésért, de tényleg nincs nekem meg az öcsémnek jogunk otthon lakni? Nem apám albérlői vagyunk, hanem a gyerekei.
Amúgy apám kamaszkorában háromszor elszökött, volt pszichiátrián, és nagyapám 3 testvéréből 2 öngyilkos lett.
De lehet, hogy nagyapám érvei a helytállóak, és tényleg nincs jövőm. Ilyen háttérrel? Hát, majd meglátjuk.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
válasza:Szia, nagyon sajnállak ezért az életért, de sajnos egyenlőre sokat nem tehetsz.
Tarts ki, tanulj, menj egyetemre és költözz el mielőbb.
Próbálj hatni majd az öcsédre, hogy olyan középiskolába menjen, ami messze van és kollégista lehet.
Legyen egy-két szilárd barátság a tarsolyodban, olyan ahol kibeszélheted magadból ezeket a dolgokat.
Gondolom felnőtt nincs a közeledben, akivel beszélhetnél. Nem akarom a katolikusokat megbántani, de a 80 %uk ilyen: kifelé szentek és alázatosak, otthon a négy fal között állatok. Se baj, majd meggyónjuk.
Jut eszembe: menj el a papotokhoz, gyónásra és abba burkold be mindezeket. Ha ügyesen fogalmazol megtudja a dolgokat. (vagy már eddig is tudta, csak ő is homokba dugja a fejét) Ugyan is a gyónási titok süket duma. 2000 éve ezzel manipuláltak királyokat, urakat, egyszerű embereket. Néha jó szándékkal is előfordulhat.
válasza:
válasza: válasza:Szia!
Teljesen egyet értek az előttem szólókkal.
De, hogy a kérdésedre is válaszoljak: apádnak nincs igaza. Ő a felnőtt, vélhetően kenyérkereső, az ő kötelessége a kiskorú gyerekeit eltartani. Arról nem is beszélve, hogy ha - esetleg - meghal, ti, a gyerekei öröklitek a vagyonát (már, ha van neki).
Persze legjobb lenne, ha anyukád elválna tőle (az esetleges öröklés ettől még ugyanúgy fennáll) és elmennétek hármasban valami nyugodtabb helyre.
És még valami: ilyen nagyszülőkhöz el sem mennék. Nem hiszem, hogy erre kötelezni lehetne titeket.
válasza:OFF: Hát első, ez egy igen aljas hozzászólás volt a részedről, a keresztényekkel szemben, ráadásul tele ferdítéssel és hazugsággal, tudatlansággal. Kiderül,fogalmad sincs a gyónásról, annak miértjéről és mikéntjéről. A papokról meg pláne. Nem akarsz senkit megbántani, de beletiporsz oktalanul más érzésébe. Kíváncsi lennék milyen statisztikai kimutatásból vetted a 80%-ot. Bocs ,de engem felháborítottál, főleg a tudatlanságod nyilvánossá tételével. Persze mindenki emberből van, így nem lehetünk tévedhetetlenek, sőt vannak köztünk rosszak is, de így általánosítani... Ja nem, bocs, "csak" 80%! Pf... Privátban szívesen felvilágosítalak ezekről!
Kedves kérdező! Ne haragudj a kirohanásomért, csak bosszant és sért mások tudatlansága, úgy, ahogy téged a nagyszüleidé. Gyerekként nagyon nehéz ezt feldolgozni, főleg, hogy apukád is egy követ fúj velük. Nem tudom édesanyád ebből mit tud, de valószínűleg őt soha nem tudták elfogadni. Csak azért, hogy apukádnak tudomása legyen arról, hogy a kamasz szívedben mi zajlik, elmondanám neki, hogy ez az ellenségeskedés nagyon bánt, főleg, hogy nem is igaz. Ha nem változtat a hozzáállásán, akkor el fog veszíteni titeket.Érzelmileg kihűltök irányába.A nagyszülőkről nem mondanék semmit. Őket nem tudod megváltoztatni, már csak koruknál fogva sem. Kitartást!!!
válasza:az én környezetemben is minden vallásos család csak kívül szép, tuti ez nem mindenkire igaz,de én ezt tapasztalom.
Amúgy mostantól ne látogasd meg nagyszüleidet (minek ha ilyenek)és készülj koleszos életre vagy kezdj el dolgozni, hogy gyűjthess az életre. Apukádon meg nézz át, de anyukádat győzd meg hogy ez így nem élet, én anyukám nemrég vált el és veri a fejét a falba hogy nem merte előbb megtenni.
válasza:Ezt még olvasni is iszonyú volt. :-((((
Természetesen jogotok van ott élni. Sőt, jogotok van arra, hogy eltartsanak a szüleitek (18 éves korotokig).
Anyukáddal beszélgettél-e négyszemközt az otthoni helyzetről? Miért tűr, miért játszik kifelé színjátékot? Nem gondol-e arra, hogy a gyerekeinek árt ez a légkör? Mert a saját életét mindenki úgy rontja el, ahogy akarja, de a gyerekeiért több felelősséggel kéne lennie.
Fölmerül bennem, hogy lenne-e értelme, ha egy tanárodnak vagy a gyámügynek szólnál. Ilyen tapasztalataim (szerencsére) nincsenek. Talán valamelyik válaszoló tud erről is mondani valamit.
És egy jó tanács. Ha felnősz, elkerülsz otthonról és párodat keresed, vigyázz, nehogy hasonló embert vonzz be. Sajnos, erre minden esélyed megvan, akármennyire is utálod a jelenlegi helyzetet. Valószínűleg pszichológusra lesz szükséged, hogy többé-kevésbé rendbe tegyen és normális fickót vonzz be. Próbálj vigyázni az öcsédre is, mert a családi minta öröklődik, és sajnos a gének is - ami apai ágon a lehető legrosszabb. :-(((
válasza:mindig is állj ki magadért, anyutokért, csak így tovább.
én eljöttem volna a busszal haza az öcsémmel anyához, az biztos.
válasza: válasza:Anyukáddal beszélj, és tényleg húzzatok el onnan.
Nem számít, mit mond a környezet a "tökéletes" családotokról!
Hidd el, győzd meg Anyukádat, a szegénység is jobb, mint három emberből önbizalom hiányos felnőttet nevelni, és élni a pokolban.
Gyökér nagyapád szavai máris beléd ivódtak! Igenis, lesz Belőled VALAKI! Szíved, felelősséged van a testvéred iránt, fogalmazásod nem kifogásolni való, és erős embernek tartalak.
Ha templomba jártok, ismered a papot Plébánost, mittudom én,kit) tőle is kérhetek segítséget.
Elmondhatod neki őszintén az otthoni dolgokat, legalább van kivel megosztani a gondolataidat.
Sajnálatos dolog ilyet olvasni. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!