Nálatok mikor kezdték el szorgalmazni a szülők az unokát? Mennyi ideje voltatok együtt? Házasok voltatok már vagy még nem? Kinek a szülei kezdték?

A férjem részéről soha egy hang nem volt erről, az én szüleimmel beszéltük párszor, hogy persze, szeretnének, majd lesz, amikor lesz. Anyu mondta egyszer poénból, hogy mire 50 lesz, jó lenne, ha lenne neki (ekkor én voltam vagy 20 éves, ő meg 42, úgyhogy nem sürgetés volt). Hát, úgy alakult, hogy teljesül a vágya, én most 27 vagyok, ő 49, és júliusban érkezik a kislányom :) Mindkettőnk részéről örülnek nagyon, iszonyúan várják, de sose célozgattak erre, se az esküvőre anno, ránk bízták.

Szerintem ebbe amúgy beleszólni nem lehet, úgyis a pár dönt, nem a szüleik. A követelőzés, meg a folytonos nyaggatás mondjuk tényleg eléggé visszataszító, ebben az esetben én helyre is tenném a szüleimet is, vagy akár a párom szüleit is, hogy nem nekik vállalunk gyereket, és nem is az ő igényeik szerint, úgyhogy fogják vissza magukat. Viszont ha csak felhozzák egyszer-egyszer, azon én nem akadnék ki.

Nálunk a szüleink sosem szóltak bele, hogy mit mikor hogy, a távolabbi család felől voltak csak célzások (pl. nagynénik, nagybácsik részéről). Tőlük olyan 3-4 év után jött az érdeklődés, hogy mikor kb.

A szüleink igazából azért nem is kérdezgették soha, mert ők ismernek minket nagyon jól, és tudták, hogy kb. mik az elképzeléseink :) Egyébként meg nem unszolós fajták.

Nálunk nemrégiben volt, hogy "anyósom" elkezdte mondogatni, hogy mennyire várja már, hogy unokája legyen, és annyira örül annak, hogy a pici fia egy olyan lányt talált, aki- végre úgy érzi- megfelelő anyja lehet az unokáinak. Meg a párom nagymamája is intőleg szólt hozzánk, hogy azért 4 gyereknél már álljunk meg, mert 4 kicsi gyerek sok egyszerre (a családi ebédek után általában ezt meg is ismétli, 4 óvodás kisgyerek van unokatestvérek részéről, elismerem, ennyi gyerek valóban sok).

A vicc az egészben, hogy csak egy éve vagyunk együtt (mondjuk, nagyjából ennyi ideje is élünk együtt), én még 22 vagyok (oké, párom 29, de azért ő sem érzi magát semmivel sem felkészültebbnek a gyerekvállalásra, mint én). Albérletben vagyunk, én tanulok. Mégis, hova vállaljunk gyereket (pláne 4et), ha még felkészültek se vagyunk rá? De azért a célozgatások mennek... Előre félek, mi lesz itt, ha végül tényleg komolyabbra fordulnak a dolgok :D

#27-es vagyok. Annyit még hozzátennék,hogy nagyon jó a kapcsolatom anyummal. Annyi az előzménye a félelmének,hogy a legidősebb nővérem (32/N) nagyon szeretne családot de sosem jön össze neki egy épkéz láb kapcsolat, és nem is igazán próbálkozik az ismerkedéssel (konkrétan otthon ül a négy fal között, ha épp nem dolgozik), neten sem szeretne ismerkedni, csak vágyakozik a család után de tenni nem szeretne érte.

Elkanyarodtam a témától, szóval anyum ezt az egészet vetíti ki rám.

Míg elzárkóztam a baba témától, apósom minden adandó alkalommal szóba hozta a "mikor lesz már unoka" kérdést a lehető legkülönfélébb formákban. Most hogy megszületett a kislányunk, a "mikor jön a következő unoka" vagy "meddig lesz ő a legkisebb unokája" kérdesek kerültek sorra.

Hát mit mondjak, nagyon fárasztó :/

Anyuék sosem nyaggattak, elfogadták, bárhogy is döntünk.