Született egy babánk, akivel az anyám mindent kritizál, és az első hónapban ránk akarta erőszakolni az öcsémet keresztapának - akivel elég hullámzó a kapcsolatunk, ráadásul már a szülés előtt egy barátomat választottuk. Ti mit csinálnátok?
4. hozzászóláshoz:
- az öcsémmel már túlléptem a múltján, de a keresztapás hercehurca miatt teljesen ráállt az agyam, hogy tudat alatt mindig a rosszat keressem benne, ellenérvként a keresztapaságra. Próbálom erről átállítani magam, de nehéz.
- csak örömet akart a feleségem nekünk okozni, és kora délután a négyes metró elég üres (munkahely a megállónál van, itthonról pedig a szokásos séta a Bikás park metrómegállót is érinti). De igazad van, kár volt a nagymama és az én örömömért ezt a plusz utazást bevállalnia.
- lásd előző kommentem: haza kellett érnie etetésre. Volt idejük megnézni, megsimogatni, utána elmentünk a feleségemmel és az öcsémmel – aki a feleségem előtt pont beugrott hozzánk és hozzánk csapódott – ebédelni és visszafelé még beköszöntünk, de akkor már nem akartam, hogy leragadjanak, mert annak nagy sírás lett volna a vége.
válasza: válasza: válasza:12. hozzászóláshoz
Amikor behozta, akkor 15-20 percig hagytam anyut és az öcsémet babázni (10 percig oda se fértem a fiamhoz és a feleségemhez). Nyilván nem "babázz ki magát" ennyi közös idővel, de azért szerintem lehet ennyinek is örülni. Nekem se jutott több akkor, mégis nagyon jól esett.
válasza: válasza:#4-es voltam.
Azt gondolom így, hogy leírtad a történteket, hogy ülj le beszélgetni édesanyáddal. Én bocsánatot kérnék az ütés miatt, ez nem volt szép dolog, még ha érthető is a háttér. Mondd el neki, miért siettetek, én elmondanám az öccsel kapcsolatos érzéseimet is, azzal, hogy nagyon dolgozom rajta, hogy jó legyen a kapcsolat.
Édesanyád nem a rosszakaród, ebben biztos vagyok, azt már csak sejtem, hogy az öcséd helyrejöttében is komoly szerepe volt. Leírásod alapján domináns, határozott személyiség, de nagyon szeret mindannyiótokat. Lehet, hogy nem jártok rosszul, ha néha-néha megfogadjátok a tanácsait, ha pedig nem úgy gondoljátok, mint ő, azt is meg lehet mondani, határozottan, de kedvesen.
válasza: válasza:Akár első baba, akár 20., akkor is a szülők felelőssége. Ha túlféltik, akkor is az ő privilégiumuk!
Mindenki másnak tiszteletben kellene tartania azt, hogy a szülők hogyan akarják élni az életüket, gondozni a gyermeküket.
Attól, hogy a nagyszülőkneveltek fel gyermeket, még nem lesznek szakértők!
Egyszerűen következetesen ragaszkodni kell a szülőknek az elképzelésükhöz, hogy a nagyszülők rájöjjenek, hogy az ő szerepük már más, mint amikor az ö gyerekeik voltak picik. A nagymama maradjon meg a nagymama szerepnél, és mindenki( még ő is) jobban már.
Ha a nagyszülők mindent jobban tudnak, akkor menjenek el babysitternek, de a gyerekeiket hagyják önállóan élni. Ha nem erőszakoskodnának, akkor a fiatalok is szívesebben kérnének tőlük segítséget.
Számomra borzasztó az a harc, ahogy a szülőknek küzdeniük kell azért, hogy saját maguk dönthessenek az életükről, nevelhessék a gyereküket, annélkül, hogy a nagyszülők keitizálnák.
Inkább örülnének a mamák, hogy a gyerekeik önálló életre képesek.
válasza:"..a munkahelyemre (ahol az anyám a főnököm)"
Elbasz.ott egy eleted van haver! Ott kezdodik, hogy anyad a fonokod!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!