Miért erőltetik ránk a nagyszülők a kislányunkhoz a tanácsaikat?
Több esetben tapasztaltuk, hogy ha valamit máshogy kéne csinálni 3 hónapos kislányunknál akkor a nagyszülei (szüleink) nem csak tanácsként szólnak, hanem esetenként ránk is akarják erőltetni a saját véleményüket, netán ha nem vagyunk ott végre is hajtják a mi kifejezett nemtetszésünk ellenére.
Nem kételkedünk abban, hogy a jó szándék vezérli őket, de szerintünk mégis csak a mi lányunk és ismerjük annyira hogy tudjuk, mikor elég neki a tápszer vagy mikor "hiszi azt" hogy még éhes, de igazából már rég nem az, de addig eszik amíg "tömik belé" és ha a mosást is közösen csináljuk övét a miénkkel abból nem lesz gondja.
Most nem arra vagyok kíváncsi hogy szerintetek együtt kell-e mosni, hanem arra hogy mit lehet tenni hogy sértődés nélkül megoldódjanak a gondok? Volt-e másnál is hasonló, hogy a nagyszülők, vagy mások rátok akarták erőltetni a saját tudásukat, véleményüket, esetleg akkor is ha máshogy szerettétek volna?
Hány évesek vagytok? Csak mert ha felnőttek, akkor szépen meg lehet mondani, hogy "ennyit szokott enni, elég lesz most is, mert fájni fog a pocakja".
Vagy nem mondtok semmit és továbbra is úgy csináljátok, ahogy akarjátok.
De hogyhogy ez ekkora gond, mindig a nyakatokon lóg valamelyik nagyszülő?
Hát, a nagyszülők már csak ilyenek. :) Meghallgatjátok, megköszönitek, aztán csináljátok tovább, ahogy jónak látjátok, ugyanis a ti gyereket és a ti dolgotok. :)
Majd rájönnek ők is.
Az a baj, hogy ezt már nem beszélhetitek meg sértődés nélkül. Ha nem elég határozottan kértek valamit akkor ellentmondanak, határozottan akkor valószínűleg megsértődnek.Főleg ha eddig rájuk hagytátok, engedtetek az akaratuknak.
De, inkább egyszer sértődjenek meg, vegyék észre magukat és tudják meg hol a határ ameddig beleszólhatnak. Ti döntötök mikor elég.
3 hónapos a baba, hogyhogy valamit nem úgy csinálnak, ha nem vagytok ott? Úgy értem miért nem vagytok ott? Veletek élnek?
Egyébként biztosan a jó szándék vezérli őket, de még most az elején kell nekik egy határt szabni, mert később a "fejetekre nőnek".
Első gyereknél ez nagyon nehéz, mert még nincs tapasztalatotok, hogy mit hogyan kell, ők meg már felneveltek x gyereket. Nekem is sokszor mondta anyukám, hogy amikor én ekkora voltam ez meg az volt, meg mennyire szerettem ezt meg azt, miért nem azt adom én is a picinek...stb. Anyósom is állandóan a férjemhez hasonlította a nagyobbik fiamat.
Meg kell velük értetni, hogy minden gyerek más,(nem ugyanolyanok, mint ti voltatok) tehát ami egyszer működött, nem biztos, hogy ennél a picinél is fog.
Másrészt ők felneveltek titeket, de a ti dolgotok és a ti felelősségetek ezt a picit felnevelni, tehát a szabályrendszert ti alakítjátok ki.
Az elején nehéz, de állj a sarkadra, aztán menni fog. Ha látják rajtad, hogy határozott vagy, nem erőltetik annyira jó szándékból sem a saját módszerüket.
Nem kell tülspirázni, csak mondjátok meg, hogy ti szülők, ők nagyszulők, és a felelősség a tiétek.
Ehhez következetesen ragaszkodjatok. Lehet, hogy puskaporos lesz a hangulat, de ha engedtek, vagy nem szóltok, akkor szép lassan a nagyszlők fogják nevelni a gyereketeket.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!