Hogy mondjam meg, hogy én erre nem vagyok alkalmas?
A helyzet a következő. Évek óta depresszióval és szorongással küzdök. Nem az a "divat depresszió", hanem vannak jellegzetes tüneteim, levertség, borulátás, bűntudat stb. Régen orvoshoz is jártam, csak ma már nincs rá pénzem, nincs munkám, ami csak ront a depresszión. Ez az alapporbléma.
A nagymamámat november elejé hazaadták a kórházból lábtörés után. Tud járni, napközben viszonylag tiszta az elméje, de 24 órás felügyeletet igényel, éjjel nem alszik hanem pakol, esetenként rombol. Pelenkázni is kell. A nagynéném, aki vele lakik a többi családtag véleményével szembe menve nem adta sem otthonba, se felügyeletet nem fogadott mellé (anyagilag megtehetné), hanem beosztotta erre a legközelebb lakó családtagokat, köztük engem is. Hetente 1, max. 2 napról van szó, ami rám esik. Én már akkor szóltam, mikor a nagymama hazajött, hogy én ilyen beteg vagyok, nem hiszem hogy jó ötlet. Meggyőztek, hogy próbáljam meg. Rendben, megpróbáltam. Igaz, még csak 1x voltam, de már nagyon rosszul vagyok tőle lelkileg.
2 nappal korábban, hogy mennem kéne, nagyon erős félelmet, szorongást érzek. Nem bírok enni, nehezen alszom, rémálmaim vannak, sokszor levegőt is nehezen kapok. Engem már az is félelemmel tölt el, hogy egy idegen házban kell lennem, ráadasul reggeltől estig. A félelem okát nem tudom megnevezni. November eleje óta újra nyugtatót szedek.
Próbáltam többször is beszélni anyukámmal, hogy ez engem legyűr, de falakba ütközök. A vége mindig az, hogy összeveszünk. Mostmár nem beszélek róla, csak darálom magam és szedem a nyugtatót.
Hogy tudnék odaállni, bűntudat nélkül és megmondani, hogy nem bírok ebben részt venni? Úgy érzem, egy beteg ápolása még egy mentálisan ép ember számára is nagy feladat, nehogy annak, aki ilyen, mint én.
(29/N)
Az értelmes, segítő válaszokat köszönöm!
válasza:El kéne kezdened tisztelni és szeretni magad, ha már a körülötted levők nem úgy szeretnek, ahogy neked arra szükséged van. Jó, hogy épp nem kérsz bocsánatot azért, hogy létezel... 21 évig mindig azt néztem, hogy másoknak mi a jó, és ennek rendeltem alá saját magam, még normális véleményem sem volt, nehogy valakit megbántsak. Pánikrohamaim is voltak. Aztán szépen elmentem pszichológushoz, és rendberaktam magam, a családot meg hozzászoktattam, hogy már nem bólogatok mindenre, hanem úgy csinálom, ahogy az nekem jó, mert
1. a saját egészségem nem ér annyit, hogy olyan dolgokon stresszeljek, amin teljesen fölösleges
2. ha magamat nem szeretem és nem tisztelem eléggé, akkor valójában másokat sem tudok
3. az nem igazi szeretet, ahol nem mondhatom el a saját véleményem, és ahol a másik nem azt nézi, hogy mi lenne nekem a legjobb (ez persze fordítva is igaz)
4. aki bűntudatot kelt bennem szándékosan/érzelmileg zsarol/nem veszi figyelembe a lelki állapotom (pl. te esetedben a depresszió), az engem nem szeret úgy, ahogy nekem arra szükségem van, hiába is bizonygatja az ellenkezőjét
Na most, ha te ebben a helyzetben tönkremész lelkileg, azt csak te érzed. Te tudod, hogy neked mi a legjobb. Sebki nincs a te bőrödben. Persze, hogy rádsózzák, hiszen ha komoly bajod lenne, akkor nem egyeztél volna bele rábeszélés hatására sem. Itt te tudsz csak kiállni a saját érdeked mellett, mert más nem fog.
Szerettem, imádtam a nagymamámat, jópár évig vele laktam, és rengetegszer végighallgattam, hogy nem akar majd otthonba menni, de az biztos, hogy ápolni nem tudtam volna, és ápolót kellett volna fogadni, ha olyan lett volna az egészségi állapota. Másik nagymamám szellemileg és fizikailag is sérült a dédimet hazavitte, és hosszú időn keresztül erején felül ápolta, és nagyon megviselte minden szempontból.
Ahogy itt már valaki írta, arra az időre, ameddig neked kell vigyáznod rá, fogadj mellé ápolót, és akkor te is kiveszed a részed, vagy költözz el messzebbre, és rendelj ételt futárral, vagy támogasd a családot más módon.
válasza:Lelki terrorban tart a saját családod, szívem! :(
Ha nem lépsz ki ebből a körből, akkor örökre az ő rabszolgájuk maradsz! :(
válasza: válasza:A többi rokonomnak nincs ilyen lelki problémája.
Egyébként aki azt hiszi, hogy én nem csinálok semmit, mindentől megkímélnek, az téved. Én főzök, mosok, teregetek a velem élő családtagjaimnak. Segítek bevásárolni illetve a kerti munkákban is.
Ezek mellett folyamatosan keresek munkát, email, telefon, személyes jelentkezés, mindent bevetek. Nem érzem magam hibásnak, hogy válaszra sem méltatnak. Tavaly kitanultam egy teljesen új szakmát a meglévő mellé, gyakorlatilag semmire nem megyek vele.
Szóval én nem érzem úgy magam, hogy lógatom a lábam. "Egyszerűen" vannak olyan dolgok, amik nem mennek, ilyen a betegápolás számomra. Ja, és felajánlottam többször a nagynénémnek, hogy főzök nekik is, de nem él vele, inkább rendeli a kaját.
válasza:A mama alzheimeres? Hmm most mondjam azt hogy mi évekig apósom mellett voltunk és kibírtuk mert muszáj volt? Én se örültem, volt hogy nem mertem elaludni, mert azt hallgattam éjszaka vajon épp felkelt e, vajon épp pakol e, rombol e. Ne akard hogy beadják a mamát otthonba, nagyon szörnyű helyek vannak, nehéz jót kifogni. Mindegy, húzd csak ki magad alóla de neked mindenre csak kifogásaid vannak (doki, mama...stb) ahelyett hogy megpróbálnál segíteni magadon is meg másokon is.
Egy jó tanácsom van: beszéljetek a mama orvosával, ilyen esetekben szoktak kiírni nyugtatót, altatót hogy a beteg tudjon aludni éjszaka. Alzheimereseknél pont azva baj hogy megcserélik a napszakokat, nappal alszanak és éjjel fentvannak. Ha még nem vittétek akkor vigyétek a mamát pszichiáterhez aki adhat olyan gyógyszereket amik esetleg lassìthatják a leépülését. Nem biztos hogy segít de megpróbálni meglehet.
válasza:Köszi, aki írta a segélyszolgálatot, felírtam a számát.
A nagynéném, akivel lakik a mama úgy dolgozik, hogy 12 óra nappalos, 12 óra éjszakás majd 2 nap szünet. Az éjszakás napokat elvállalta egy másik nagynéném, ő pedig dél körülre megy. A nappalos napokat osztották nekem, én meg nem dolgozom ugye.
Tegnap mint megtudtam, egy 3. nagynéném (jó nagy a család) elment előjegyeztetni egy otthont, mondván ő ezt nem bírja, pedig ő még nem is vigyázott rá. Amúgy az 1. és 2. nagynéném is ki van készülve, mert ők nem tudnak tőle aludni és úgy mennek dolgozni. A nappalokat meg megfeleztük anyukámmal, sikerült vele értelmesen, vita nélkül elbeszélgetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!