Kiderült, hogy a bátyám lánya nem is az övé. Ő nem akarja többet látni, a szüleink viszont igen, amit az anya nem is ellenez, de a bátyám nagyon dühös anyáékra (? )

@12:52

Mikor írtam, hogy a kislány bűnös? Azt írtam hogy ő is áldozat. A kérdező írta hogy a gyerek még csak két éves. A gyerek biológiai apja vállalja el az apaságot. Ha volt töke hozzá hogy megcsinálja akkor ahhoz is legyen, hogy felneveli. A kérdező bátyját meg békén lehetne hagyni, elég fájdalmat okozott neki a kislány anyja. A nagymama meg ha akar törődni a gyerekkel akkor tegye, de ne kényszerítse rá a fiát ezek után.

A 13:14-essel maximálisan egyetértek.

Eléggé szomorú hogy csak 50%-ot kapott rá. Ez az alacsony értékelés sok mindent elárul az itt kommentelő nők erkölcsi "színvonaláról". A férfit megcsalják, becsapják, más gyermekét akarják felneveltetni vele, majd miután kiderül hogy nem övé gyerek még egy évig tartja vele a kapcsolatot, de úgy döntött hogy inkább mégsem folytatja mert lelkileg mégsem képes bírni és akkor még ő a érzéketlen fafej? És még azt mondják hogy a nők empatikusak. Elárulnátok nekem hogy mégis miért veszitek ennyire semmibe a férfiak érzéseit?

Mehet a lepontozó vb, de akkor is: nincs gyerekem, ilyen helyzetben pláne nem voltam, így csak elképzelni próbálom, de továbbra is a bátyádnak adok igazat.

Hazugságban él 1 vagy 2 évet, a ribizlije nem elég, hogy félrekufircolt, még el is hitette vele, hogy a pici az övé. Kiderült a turpisság, a bátyád érthetően besokallt:

a felesége félrekúrogatott, a szemébe hazudott, becsapta, átb*szta, aztán kiderült, hogy a gyermek, akit a sajátjának hitt, más f***ából csöppent ki. Normális férfiember ilyenkor megtölti a 45-öst, aztán gondolkozik, megéri-e (egyébként nem éri meg).

Lehet jönni az örökbefogadással, de ott a férfi tudatosan választja a helyzetet, nem verik át. Teljesen más a szituáció.

A bratyó a lehető legjobban döntött. Az a kölyök neki senkije, csak élete legnagyobb hazugságának a bizonyítéka. Új életet kezd, hátrahagyva a hazug múltat, ez a legbölcsebb dolog, amit tehet.

Ha a kedves anyukám ezek után még b*szogatna is, valószínű őt is szájba tenyerelném, de hogy többet a büdös életben nem látna, az is fix.

A nagyszülőkben fel sem merült,hogy nem a fiuké a gyerek?

Mi folyton családi képeket nézegettünk és figyeltük,hogy a picur melyik része kire is hasonlít!Nem mintha vitás lett volna a dolog,hiszen a lányom szülte,csak úgy szokásból! Jelzem mikor megszületett az unokám akkor tiszta lányom volt,de pár hónap múlva elkezdett az apjára is hasonlítani,most két évesen meg tiszta apja--a kiskori képeiket még én is összekevertem!:)