Hogyan próbáljak segíteni mamán? Hogyan viszonyuljak hozzá?

Nagyon aranyosak vagytok, hogy segítetek neki. A fűnyírás, bevásárlás is nagyon fontos, de neki most alapvetően lelki támogatásra lenne szüksége.

A napi feladatok mellett éreztessétek vele, hogy ő milyen fontos, vigyázzon magára, mert még biztos látni szeretné a dédunokákat is. Javasolj neki programot (nyugdíjas klub, ahogy írták), hogy ne legyen annyira magányos.

Javasolnám és is a pszichológust, de azt idősek nem túl fogékonyak az ilyesmire.

Nálam a mama halt meg előbb, papa maradt egyedül. Mindennap látogattuk, hordtuk neki az ebédet, mert nem tudott főzni, idegeneket pedig nem engedett be.

Amikor ott voltunk, csak úgy evett, ha előtte felvidítottuk. Mindig kértük, hogy meséljen régi történeteket. Tudtuk, hogy mi a kedvence, mi vidítja fel. Már a könyökünkön jött ki, de ha kértük, elmesélte, és utána evett.

A szüleim rendszeresen kérték meg, hogy vigyázzanak ránk. Akkor hugi, aki a legkisebb, már 15 éves volt, de nagyon örült a felkérésnek.

Apu sokszor kért tőle tanácsot, barkácsoláshoz. Meg tudta volna egyedül is csinálni, de így a papa úgy érezte, hogy szükség van még rá.

Férjemnél a papa halt meg, mama maradt egyedül. Ő nagyon depressziós lett, de nem sokkal a temetés után kiderült, hogy babát várok. Első dédunoka. Azóta a papáról alig beszél, viszont egész nap köt és hímez a babának.

A lényeg, hogy ne hagyjátok magára. Tudom, nehéz, mert sokszor akaratlanul is bántanak mindket, de érezniük kell, hogy még szükség van rájuk.