Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » Hogy viszonyuljak a testvéremhez?

Hogy viszonyuljak a testvéremhez?

Figyelt kérdés

Kapcsolatunk idáig szerintem jó volt, jól kijöttünk semmi gond nem volt.

Sajnos a tesómék több éve próbálkoznak de sajnos nem jön össze nekik a baba.

Azóta érzem a feszültséget amióta megtudtuk és megtudta, hogy nekünk babánk lesz. Nem mond semmi rosszat egyáltalán, de folyton sír és látom, hogy bántja a dolog.

Teljesen lelkére vette, hogy ő sose lehet anya. Ez nekem is rosszul esik nagyon! Minden nap beszélünk, próbálom a pozitívat mutatni és lelket önteni bele, hogy ne adja fel, járjon továbbra is kezelésre és hozza rendbe magát. (PCOS) Folyton kíváncsi mindenre, küldöm neki az UH-os képeket és arra is kíváncsi, hogy mit vettem meg kell mutatni minden egyes ruhadarabot. Persze megosztom vele. Édesanyánkkal is beszéltünk már erről, és mondta, hogy ne hagyjam ki, osszak meg vele mindent. Így is teszem, de annyira rosszul esik részemre, hogy minden egyes képnél elsírja magát, magába zuhan, lelkileg kivan de akkor is figyelemmel kísér és kíváncsi a babánkra.

Kérésére megegyeztünk, hogy ő lesz a keresztanya, nagyon várja már a babát és tudom, hogy a legjobb keresztszülő lesz a világon aki millió szeretettel fogja behavazni. De tényleg nagyon kellemetlen és rám is rám tör a bőgés amikor a hasamat simogatja, puszilja és közben bőg mint egy taknyos gyerek. Biztos, hogy hagyni fogom, hogy "gyakorolja" az anyaságot és valamennyire élvezze ki magát a babánkon. De mit tudnék én tenni? Biztatom, hogy kezeltesse magát és ne adja fel, de még mit tudnék neki segíteni?

Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy normális választ küldjetek.


Köszönöm



2014. márc. 12. 15:42
 1/6 anonim ***** válasza:
37%
Természetes dolog ez sztem. Én is majd sírva tudnék fakadni, hogy fél év alatt összejön a gyerek MÁSNAK, mi meg már 3 éve... Én már fel is adtam. Párom avval vigasztal, hogy egyel kevesebb munkanélküli vagy rabszolgamunkás lesz ezen a Földön. Hát ez se egy normális hozzáállás...
2014. márc. 12. 15:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Megértelek téged is és nagyon sajnálom. Sajnos közös problémánk van/volt. Nekem is PCOS diagnosztizáltak de jártam kezelésekre és 8 év után most jött össze! Nem szabad feladni, próbálom belé önteni a lelket, nekem is rossz volt, mi is régóta vártuk már a babát.
2014. márc. 12. 15:54
 3/6 anonim ***** válasza:
Nekem CAH-m van, amit egyebkent rendszeresen PCO-nak diagnosztizalnak az orvosok, mert nem neznek vervizsgalatot. Mas gyogyszer kell, mint a PCO-hoz, es osszejon a baba. Mondd meg a tesodnak, hogy kerjen vervizsgalatot CAH szuresre!
2014. márc. 12. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:
Fogalmam sincs, hogy azon volt-e már. De megfogom neki mondani! Köszönöm a válaszodat!
2014. márc. 12. 16:08
 5/6 anonim ***** válasza:

Szegény tesód, sajnálom... az "ő oldalán" vagyok én is, de én már feladtam.

Jól csinálod, amit csinálsz. Talán azt is megtehetnéd, hogy elkíséred a kezelésekre, és utánajártok a 3. által említett dolognak együtt. Biztos vagyok benne, hogy tesód értékeli a segítségedet és hogy mellette állsz, bíztatod és nem hajtod el a fenébe. Folytasd tovább, önts bele lelket, mondd el neki, hogy te is túlvagy ezeken a kezeléseken, és hogy nehéz, de a végeredmény meg fog érkezni, csak ne adja fel.

Mielőbbi kétcsíkot kívánok neki is! :)

2014. márc. 12. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim válasza:

Szerintem a tesódban egészséges féltékenység van. Örül a babádnak, de ez egyben nyilván emlékezteti a saját "sikertelenségére" is, ami fájdalmas dolog. Abszolút megértelek mindkettőtöket, bár én szerencsére nem vagyok a ti helyzetetekben. Pontosan annyit tehetsz, amit eddig is tettél. Folyamatosan biztatod és érezteted, hogy támogatod és hagyod, hogy egy kicsit keserédesen ugyan, de örüljön a babádnak. Viszont fel kell ismerned, hogy ennyit tudsz tenni, helyette nem tudsz máshogy gondolkodni. És emiatt nem szabad emésztened magad!

Kitartás, csak így tovább, szerintem nagyon jól csinálod az egészet! A tesódnak meg nagyon-nagyon fájhat, hogy nincs babája, de tisztelendő, hogy ekkora fájdalom ellenére is tud örülni más örömének.

2014. márc. 25. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!