Hogy viszonyuljak a testvéremhez?
Kapcsolatunk idáig szerintem jó volt, jól kijöttünk semmi gond nem volt.
Sajnos a tesómék több éve próbálkoznak de sajnos nem jön össze nekik a baba.
Azóta érzem a feszültséget amióta megtudtuk és megtudta, hogy nekünk babánk lesz. Nem mond semmi rosszat egyáltalán, de folyton sír és látom, hogy bántja a dolog.
Teljesen lelkére vette, hogy ő sose lehet anya. Ez nekem is rosszul esik nagyon! Minden nap beszélünk, próbálom a pozitívat mutatni és lelket önteni bele, hogy ne adja fel, járjon továbbra is kezelésre és hozza rendbe magát. (PCOS) Folyton kíváncsi mindenre, küldöm neki az UH-os képeket és arra is kíváncsi, hogy mit vettem meg kell mutatni minden egyes ruhadarabot. Persze megosztom vele. Édesanyánkkal is beszéltünk már erről, és mondta, hogy ne hagyjam ki, osszak meg vele mindent. Így is teszem, de annyira rosszul esik részemre, hogy minden egyes képnél elsírja magát, magába zuhan, lelkileg kivan de akkor is figyelemmel kísér és kíváncsi a babánkra.
Kérésére megegyeztünk, hogy ő lesz a keresztanya, nagyon várja már a babát és tudom, hogy a legjobb keresztszülő lesz a világon aki millió szeretettel fogja behavazni. De tényleg nagyon kellemetlen és rám is rám tör a bőgés amikor a hasamat simogatja, puszilja és közben bőg mint egy taknyos gyerek. Biztos, hogy hagyni fogom, hogy "gyakorolja" az anyaságot és valamennyire élvezze ki magát a babánkon. De mit tudnék én tenni? Biztatom, hogy kezeltesse magát és ne adja fel, de még mit tudnék neki segíteni?
Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy normális választ küldjetek.
Köszönöm
Szegény tesód, sajnálom... az "ő oldalán" vagyok én is, de én már feladtam.
Jól csinálod, amit csinálsz. Talán azt is megtehetnéd, hogy elkíséred a kezelésekre, és utánajártok a 3. által említett dolognak együtt. Biztos vagyok benne, hogy tesód értékeli a segítségedet és hogy mellette állsz, bíztatod és nem hajtod el a fenébe. Folytasd tovább, önts bele lelket, mondd el neki, hogy te is túlvagy ezeken a kezeléseken, és hogy nehéz, de a végeredmény meg fog érkezni, csak ne adja fel.
Mielőbbi kétcsíkot kívánok neki is! :)
Szerintem a tesódban egészséges féltékenység van. Örül a babádnak, de ez egyben nyilván emlékezteti a saját "sikertelenségére" is, ami fájdalmas dolog. Abszolút megértelek mindkettőtöket, bár én szerencsére nem vagyok a ti helyzetetekben. Pontosan annyit tehetsz, amit eddig is tettél. Folyamatosan biztatod és érezteted, hogy támogatod és hagyod, hogy egy kicsit keserédesen ugyan, de örüljön a babádnak. Viszont fel kell ismerned, hogy ennyit tudsz tenni, helyette nem tudsz máshogy gondolkodni. És emiatt nem szabad emésztened magad!
Kitartás, csak így tovább, szerintem nagyon jól csinálod az egészet! A tesódnak meg nagyon-nagyon fájhat, hogy nincs babája, de tisztelendő, hogy ekkora fájdalom ellenére is tud örülni más örömének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!