Veletek is előfordul, hogy kibeszél az anyósotok? Megosztanátok velem nálatok mi a helyzet? Hogy viszonyuljak ebben az esetben az egészhez?
Nagyjából leírom a történetet hogy értsetek.
Mikor összejöttünk Párommal az anyukája nagyon örült nekem hogy a fiával vagyok. Tényleg jól kijöttünk egymással. Igazából most sem vagyunk rosszban, de észrevettem (vagy lehet mostanában ismertem ki igazán) egy-két dolgot, ami nekem nem tetszik, és nem tartom teljesen egyenes embernek. (Ez amúgy vonatkozik kicsit Párom tesójára is, de ő ilyen szempontból annyira nem érdekel.) Kezdek talán a "dolgok mögé látni", és sajnos azt tapasztalom hogy előttem (meg Párom előtt is) előadja magát hogy mennyire kedvel engem, meg kedveskedik, de a hátam mögött kibeszél! (Ez ugyanúgy vonatkozik másokra is, jópofizik nekik, aztán kidumálja őket.) Én már egyszer-kétszer leültem vele őszintén beszélni dolgokról és megmondtam neki kultúráltan a véleményem. Természetesen ekkor megint elmondta hogy mennyire szeret meg kedvel engem...bla-bla-bla. Szóval szerintem felesleges vele már bizalmaskodnom, mert úgy sem a korrektséget tapasztalom ezután sem sajnos. :( Én tényleg igyekszem, és azért bánt ennyire a dolog, mert én egyenes embernek tartom magam (meg mások is) és őszintén megmondom ha valami nem tetszik (erre már párszor rá fáztam amúgy). Nem megy nekem a jópofizás! Amúgy szerintem nem tetszik neki az sem, hogy vannak dolgok amiket mi a Párommal máshogy látunk, mint ő. Van egy pár hónapos kisbabánk és vele kapcsolatban is "természetesen" mindent jobban tud, mint mások. (Legalábbis ő azt hiszi.) Nem vagyok elfogult az én családommal szemben, de az én anyukám nem ilyen! Ő tiszteletben tartja hogy mi mit, hogy csinálunk, és megkérdezi a véleményemet mikor pl. ha a Kicsit picit rábízom, akkor mit-hogy csináljon. (Ő nem csinál ebből ügyet, tiszteletben tartja a kérésem, pedig anyu sem ért velem mindig egyet.) Szóval az én anyukámat korrektnek tartom. :)
Én tényleg szeretném ha rendeződne a helyzet, azért is tettem fel a kérdést, és eszem ágában sincs őt kibeszélni (mert egyeseknek most lehet úgy jön le :P) mert nekem sem jó így, illetve a Páromnak sem, mert ha neki meg szóváteszem ezt, akkor természetesen az van, hogy én a "családja ellen beszélek", ami egyáltalán nem igaz! (De azt észrevettem hogy Párom is kezd talán rájönni egy-két dologra, csak néha olyan mintha nem akarna tudomást venni róla, hogy az anyukája nem biztos hogy olyan "fer", mint amilyennek előadja magát mások előtt, és amilyennek ő gondolja.)
Nagyjából ennyi. Bocsánat hogy kissé hosszúra sikerült.
Előre is köszönöm a hozzászólásokat!
ne bizalmaskodj vele, és ne foglalkozz vele ha kibeszél.
Az én anyósom is kibeszél engem tuti de én nem foglalkozom vele! Ne törődj vele, az a lényeg hogy esetleg amit másoktól vissza hallasz magadról, az ne legyen kellemetlen a számodra. Én is így csinálom :)
Nálunk is hasonló a helyzet de még irigységgel is párosul.
Páromat a nagymamája nevelte fel. Szóval mi őt tekintjük "valamilyen szinten" anyósnak.
Ő rendszeresen kibeszéli az unokáját és néha engem is pedig mi nem kérünk semmit tőle, boldogulunk magunktól. Olyan dolgokat tesz amit nem is biztos hogy egy kívülálló elhisz. Elhordja másoknak mindennek a páromat. Ha dolgozik akkor biztos megszedi magát, ha nem dolgozik akkor egy tr.óger.Festőként dolgozik és nyilván januárban nincs munka, de ő nyáron megkeresi bőven a téli hónapokra valót. Na szóval nem fogják fel hogy mi megtudunk élni, beosztjuk a pénzünk és ha kell valami akkor megtudjuk venni. Másoknak elmondja mindennek.
Múltkor kérdőre vontuk és mindent letagadott. Már ott tartunk hogy nem jön az esküvőnkre sem nehogy pénzt kelljen adni ( pedig nem pénzért házasodunk) Miután ez ment hosszú évekig és szembe mindig rendben volt minden. Mi megfogadtuk lezárjuk vele a kapcsolatot. Utcán köszönünk mert egy településen élünk, de ezen kívül mindent megszakítunk vele. Hosszú távon így járunk a legjobban. Mi nem engedjük hogy beleszóljon az életünkbe. Tanácsot lehet adni de ő nem dönthet és nem is parancsolhat. Nálunk az a baj, hogy mi vagyunk az első generáció akik maguktól boldogulnak, nem megyünk segítséget kérni, így nem tud sakkban tartani minket. Ő ezért van ki. Előttünk egy jó pár embert szétszedett már, mert olyan szinten beleakart avatkozni a dolgokba.
Páromnak is nagyon sok idő kellett mire rájött, majd elfogadta hogy ilyen a családja. De előbb utóbb ráfog jönni. Idő kell. Szakíts meg anyukával minden kapcsolatot , nehéz de hosszútávon jobb.Ő még megváltozhat ennek hatására de a mienk nem fog, mert már beteges dolgokat csinál( nem részletezem)
Engem álandóan kibeszél az anyosom a lányával,eddig nagyon elnéző voltam vele és nem akartam haragot,de egy hete nagyon kihúzta a gyufát és megmondtam a páromnak,hogy nem érdekel innentől nem vagyok hajlandó elmenni hozzá ő elmehet elviheti a gyereket is,(de nem alhat nála) már két éve gyomor idegem van amióta megszületett a lányunk!
Két éves a lányom,jól kijöttem anyósommal szülés elött.Úgy volt anyuéknál lakunk szülés után,nem is volt probléma míg meg nem született,egy hetes volt a lányom ilyenkor még látogatokat sem szívesen fogadnak a friss szülők,nekünk el kellett utazni anyosomékhoz ebédre,eszükbe sem jutott,hogy nekik kellene látógatóba jönni,itt már tudnom kellet volna,hogy anyura is féltékeny,hogy miért ott lakunk miért nem náluk(azért nem mert a férjem 30-éves huga még mindig ott lakik ,nem dolgozik csak lehuzza őket és persze ő az anyos babálya ,ő a másik nagy problémánk ő az olaj a tűzre)Az utazás lehet a császáromnak sem tett jót,2 napra rá mélyvénás trombózist kaptam,1 hónap korház a lányom nélkül :-( nagyon rosszul éltem meg! Az anyosom kapva kapott az alkalman magukhoz vitték a lányomat. Kijöttem a korházbol és ő mintha még mindig ott sem lennék nem engedte,hogy felvegyem,mindig sietett az etetéssel ő akarta megetetni nem engedte fürdetni,ha anyuék átjöttek látógatóba hozzám és az unokályukhoz alig vehették kézbe ő szabta meg ki meddig dajkálhatja. mikor átláttam a szitán szóltam szépen,hogy mostmár én csinálhassam, mondanom sem kell sértésnek vette és már jött azzal,hogy én nem engedem,hogy az unokályával foglalkozzon,nap közben nem tudta megetetni erre élyszakánként beosont a szobánkba felkeltette a lányom csak azért,hogy ő etethesse meg,na innentől álandosult a gyomoridegem és most a sogornőmről nem is beszélek! Aztán apukám agyvérzést kapott,meghalt én azt mondtam vissza költözünk anyuhoz,ezt is sértésnek vette azt mondta nem érti miért megyünk haza,csak elakarom vinni a lányt mert nem szeretek náluk lakni.Ezek után azt hiszem nem kell elmondanom miért változott meg a viszonyunk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!