Mit tegyek? Próbáljak kiállni magamért?

Először is gondolkodj el a saját hibáidon és annak mértékén meg az erre adott reakció mértékén.

Másrészt könnyen lehet, hogy a szüleidnek nem veled van bajuk, hanem saját magukkal! Olyan embereknek tűnnek, mint, akik folyton hárítanak mert a saját sarukat nem képesek felvállalni a konfliktus kezelési képességük meg nulla!

Ezt pedig addig tudják csinálni, míg hagyod.

Őszintén: lehet ez még rosszabb? Mégis csak a szüleid talán nem esnek neked a trancsírozó bárddal ha egyszer alaposan kinyitod a szád és elmondod nekik a véleményedet.

De azt is tudom, hogy az ilyen emberek nem változnak. Anyám is ilyen, mindig minden miattam van. Aztán egyszer csak elkezdtem elengedni a fülem mellett a dolgokat és ezzel nem tudott, mit kezdeni. Pláne mikor visszaszóltam, hogy na ja te vagy itt a tökély te hibátlan vagy te sosem hibázol semmiben itt mindig, minden miattam van de ha majd egyszer lelépek akkor eljő a tökéletes világ mert akkor nem lesz kibe belekötni.

Ekkor felkapta a cukrot és hülyeségeket beszélt de tudtam, hogy magában tudat alatt igenis érzi, hogy messzire ment és nincs igaza de ezt gyáva lett volna bevallani.

Nem tudsz, mit tenni ilyenkor a vita kellős közepén otthagyod őket bezárkózol a szobádba és fejhallgatót fel aztán nyírják egymást kedvükre.

Az biztos, hogy én nem hagynám magam.

Én sokszor próbáltam anyuval erről normálisan beszélgetni, amikor nyugodt volt de mindig vita lett belőle mert büszkeségi kérdést csinált belőle és sosem ismerte el a hibáit. Lehetetlenség volt vele beszélni ezért, amikor nekem jött én is kiosztottam méghozzá értelmesen és megtámadhatatlan érvekkel, amit nem tudott cáfolni, neki csak az agyatlan vagdalkozás maradt de arra én már rácsaptam a szobaajtót és durroghatott magában.

Szerintem vannak ilyen időszakok, mikor nagyon dühít minden. A szidások is, ahogy mások hibái is. Ez normális, csak ki kell bírni.

Másik szempont: kicsit lázadás szaga van a kérdésednek. Ezt nem tudhatom, ez is egy felvetés.

Egészen biztosan a szüleid is hibásak a történetben.

Próbálj meg nyugodt maradni, eddig, úgy értelmezem nagyon jól csináltad.

De nem hagyhatsz mindent. Próbálj meg kiállni magadért, de semmiképpen se emeld fel a hangod, mert akkor visszaélHETnek a hatalmukkal, és csak rosszabb lesz.

Tehát azt javaslom, hogy jól alátámasztott érvekkel, nyugodt hangon próbálj meg válaszolni. Viselkedj felnőttként, akkor felnőttként kezelnek majd, adnak a szavadra és nem tudnak majd ennyire beléd kötni, mindent a nyakadba varrni.

Ha nem akarsz ilyen lassú folyamatot, mert az előbbi megoldás bizony időt igényel, akkor egyszerűen állj fel, közöld, hogy ebből elég volt, nem vagy kíváncsi arra, amit mondani akarnak. Persze ez agressziót fog szülni, és nem tudom pontosan, milyenek a szüleid, de lehet, hogy elásod magad jó hosszú időre. Lehet, hogy nem.

Ha biztosra akarsz menni, fogd magad és távozz a lakásból egy-két órára, ha bátor vagy, aludj egy barátodnál. Biztosan óvatosabbak lesznek legközelebb.

Ezt az utóbbit személy szerint nem ajánlom, mert felelőtlen döntés lenne, veszélyes is akár. Engem pl. pár éve tuti megcsapott volna anyukám, ha ezt megpróbálom. (Nem tudom téged ütöttek-e meg.)

Nem látok tökéletesen a helyzetbe, ezért vázoltam több megoldást. Hangsúlyozom. Az utolsót csak végleges, menthetetlen szituációkban ajánlom.

Kitartást, minden rendben lesz!