Csak én tartom furcsának a nagymamám reakcióját?
Nemrég közöltük a mamámmal, hogy a párommal összeházasodunk. Vagyis első körben még az eljegyzést jelentettük be, azt egy hónapja, előző találkozáskor. Nevetett, mosolygott, de inkább elviccelődte azt is. Hogy a párom bele lett kényszerítve, meg ilyenek. Semmi konkrét gratuláció.
A viccelődés végül is nagyon jellemző rá, csak ebben a helyzetben még nekem is érdekesen jön le, pedig én ismerem őt, a vőlegényemnek meg már inkább sértő.
Eddig sosem tett megjegyzést a mama, hogy mi csak együtt élünk (ezt ugye az idősek általában furcsállják), nem is az a típus, de az eljegyzésre tett viccelődő megjegyzéseiből az jött le, hogy nem igazán vette komolyan eddig a kapcsolatunkat.
Pl. épp mikor ott voltunk tegnap nála, hívta egy barátnője telefonon, és mondta: "Itt van a középső unokám és a barátja!" Én meg telefonhívás után kijavítottam: mama, a vőlegényem, nem a barátom. (ráadásul ebédnél jelentettük be neki az augusztusi esküvőt, elmeséltem, hogy már voltunk anyakönyvvezetőnél lerendezni mindent...)
Erre mondja nevetve, ugyan! Pont, mint az egyik ismerőse, az XY szokta mondani: a fia és a menyasszonya. Még húsz év múlva is menyasszony lesz!
Rávágtam: hát mi nem, mivel augusztusban házasodunk.
Utána meg arról kezdett viccelődni, hogy ugyan, ő beszélt a Petivel, és ő nem is akar elvenni... Meg hát eddig jobbra várt, de hát jobb nem akadt. Meg hogy addig még bármi lehet...
Oké, hogy viccből(?) mondta, csak azért sok volt belőle. Nekem azért, mert úgy jellemzi a kapcsolatunkat, mintha én évekig epekedve vártam volna, hogy elvegyenek, párom meg kényszerből nősülne. Kedvesemnek szintén kellemetlen.
Azért ez a teljes elviccelődés nem jellemző rá. Szokott ilyen butaságokat mondani más dolgokkal kapcsolatban, de azért a fontos családi eseményeket nem szokta elhülyéskedni. Nem tudom eldönteni, így leplezi az elérzékenyülést (páromnak próbáltam ezzel magyarázni a viselkedést), vagy mi lehet? Komolyan, az én mamám, de nem igazodok ki rajta...
25N
Sokkal inkább sugallja azt, hogy én vagyok túl szerencsés, hogy "kifogtam" ilyen férfit. És hogy velem van. Abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem furkálódik, és hogy tényleg kedveli őt.
Inkább talán az unokák közti különbségek zavarják. Pl. ő és a szüleink is elsősorban az elsőszülöttet, a bátyánkat favorizálja, aki viszont egy ritka barom ember. Talán zavarja, hogy a bátyám jövőre már 30, de még barátnője sem volt, hiába egy tanult ember, hiába ő a tökéletes a szemében. Ő a francnak se kell. (Miközben a 17 éves húgomnak is már több fiúja volt.)
Azt sajnos nem ismeri fel, hogy azért nincs senkije, mert egy borzalmas természetű idióta, aki emellett még lusta is és igénytelen, akit egy épeszű nő 5 km-re elkerül.
Mama elég elfogult, ha róla van szó, meg aztán a bunkó viselkedését mamával szemben félreteszi, vele tisztelettel beszél. Pl. mama abban sem ítéli el, hogy velem és húgommal szó szerint nem áll szóba 3 éve. Annyit mond rá mama: hát ő beszélt vele, nem érti, miért kell így viszonyulnunk egymáshoz, hisz jó testvérek voltunk (vagyis még a rosszban is inkább többesszámban beszél, hogy enyhítse a bátyánkra mondott rosszat, holott egyedül az ő dilije, hogy levegőnek néz minket minden ok nélkül).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!