Csak én tartom ezt a helyzetet furcsának? Részletek lent

Kívülről hiheted ezt, de nem biztos hogy igaz...

Azért mert nem atod mi játszódik le a lelkében, a fejében, csak azt amít esetleg mutat, vagy a gyerekeinek mutat és előad azt tudod...

Pl nekem is segítségre van szükségem egy jeentkezés elküldéséhez, mert egyedül képtelen vagyok, egyszerűen fizikai tudeteket produlkalok, hányingeem lesz..stb..ananyira rástresszelek.

Pedig dolgozni szeretek, és emberek közé is szívesen megyek.

De eljutni addig, hogy megkapjak egy állást nagyon nehez.

Megfelelési kényszer kudarctól valo félelem van bennem annyira, hogy inkább nem csinlálom..

Nem volt mindig így, volt állasom, voltak vizsgáim(aholugyanaennyire stresszelem) de idővela. Visszautasítástól rosszabb lett..

A környezetemnek fogalma sincs az egészről. Egyedül a párom tudja...

6-os vagyok.

Nem azt mondom, hogy nala is tuti ez van, mert miért lenne?

De tuti nem egyedi az en esetem sem...

Nem kell mindig, 1 pillanat alatt ítélkezni

(Mint speciel az 5-ös)

Az én anyukám is kicsit hasonló, bár ő egyenlőre még kis munkákat vállal.

Viszont ha velük élnél, tudnád, hogy ez nem szimpla kényelem és talán ők jobban őrlődnek, mint a környezetükben élők.

Én is sok dolgot próbáltam/próbálok, hogy kizökkentsem ebből, de eddig nem túl nagyon sikerrel.

Nehéz segíteni valakinek, aki ezt be se látja vagy nem akarja, különösen úgy, hogy nyilván ez a mi terhünkre van és a napi munka stb mellett elég fárasztó is.

De ne ítélkezz, kívülről mindig minden más!