Csak én tartom furcsának a nagymamám reakcióját?

Nemrég közöltük a mamámmal, hogy a párommal összeházasodunk. Vagyis első körben még az eljegyzést jelentettük be, azt egy hónapja, előző találkozáskor. Nevetett, mosolygott, de inkább elviccelődte azt is. Hogy a párom bele lett kényszerítve, meg ilyenek. Semmi konkrét gratuláció.

A viccelődés végül is nagyon jellemző rá, csak ebben a helyzetben még nekem is érdekesen jön le, pedig én ismerem őt, a vőlegényemnek meg már inkább sértő.

Eddig sosem tett megjegyzést a mama, hogy mi csak együtt élünk (ezt ugye az idősek általában furcsállják), nem is az a típus, de az eljegyzésre tett viccelődő megjegyzéseiből az jött le, hogy nem igazán vette komolyan eddig a kapcsolatunkat.

Pl. épp mikor ott voltunk tegnap nála, hívta egy barátnője telefonon, és mondta: "Itt van a középső unokám és a barátja!" Én meg telefonhívás után kijavítottam: mama, a vőlegényem, nem a barátom. (ráadásul ebédnél jelentettük be neki az augusztusi esküvőt, elmeséltem, hogy már voltunk anyakönyvvezetőnél lerendezni mindent...)

Erre mondja nevetve, ugyan! Pont, mint az egyik ismerőse, az XY szokta mondani: a fia és a menyasszonya. Még húsz év múlva is menyasszony lesz!

Rávágtam: hát mi nem, mivel augusztusban házasodunk.

Utána meg arról kezdett viccelődni, hogy ugyan, ő beszélt a Petivel, és ő nem is akar elvenni... Meg hát eddig jobbra várt, de hát jobb nem akadt. Meg hogy addig még bármi lehet...

Oké, hogy viccből(?) mondta, csak azért sok volt belőle. Nekem azért, mert úgy jellemzi a kapcsolatunkat, mintha én évekig epekedve vártam volna, hogy elvegyenek, párom meg kényszerből nősülne. Kedvesemnek szintén kellemetlen.

Azért ez a teljes elviccelődés nem jellemző rá. Szokott ilyen butaságokat mondani más dolgokkal kapcsolatban, de azért a fontos családi eseményeket nem szokta elhülyéskedni. Nem tudom eldönteni, így leplezi az elérzékenyülést (páromnak próbáltam ezzel magyarázni a viselkedést), vagy mi lehet? Komolyan, az én mamám, de nem igazodok ki rajta...

25N