Szerintetek kettős mérce?
Nagyszüleim az életem folyamán engem soha nem fogadtak úgy el mint az unokatestvéreimet. Én 31 éves vagyok, ők 23, és 20. Gyermekkoromban mindig ők voltak szószerint az "olimpiai bajnokok", az "élsportolók", az "iskola elsők", nők bálványai, én akármit tettem mindig jóval kevesebb voltam mint ők.
Nagypapám nyolc éve halt meg, azóta csak fokozódott ez a kontraszt. Ők hetente átjárnak a mamához, simogatják a fejét, de a háta mögött kiröhögik. Nem dolgoznak, mindkettő Iskolába jár, meg haveroznak, és a szüleikkel élnek. Én már több éve külön háztartásban élek szüleimtől, ennek ellenére családi szabály a mamával foglalkozni, és én vagyok a rossz hogy nem járok át olyan sűrűn mint a két unokatestvérem.
A mama természetéről az alábbi linken olvashattok:
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__nagyszulo..
Köszönöm a válaszokat.
tudod, ha nekem a mama egy családi szabály, akkor nem értem, miért vágysz annyira az elismerésére.
Attól, hogy idős, nem hülye, pontosan tudja, hogy te őt csak egy kötelességnek tekinted, de valójában nem érdekel, mi van vele. Hát ezért van az, ami.
Ha nem írnád már a második kérdésedben, hogy 31 éves vagy, azt hinném, hogy egy kamasz gyerek nyafog.
Ha külön háztatásban élsz, akkor élj ott, neked NEM KELL a család többi része felé semmit csinálni, sem látogatni, sem a mamával foglalkozni. Egy felnött embernek képesnek kellene lennie arra, hogy leváljon a szüleiröl és ne az apukája mondja meg 31 évesen!!!, hogy mit kell csinálnia. Ez kisiskolás viselkedés, nem pedig egy felnöttre jellemzö.
Éld a saját életedet és ne azon törd a fejed, hogy az unokatestvéreidet miért dicsérték többet gyerekkorotokban, meg a mama mit peltykál, stb.
Nagyon éretlen embernek tünsz a kérdéseid alapján!
A mai napig az ő ajnározásuk van. Ha átmegyek mindig ők a jók, és a szépek, az ő fényképeikkel van tele a lakása, a mi fényképünk el van dugva a polc legbelsőbb zugában...Apukám pedig folyamatosan cseszeget érte hogy nem megyek át, mert ez a kötelességem lenne, én pedig nem megyek át, mert kötelességből nem tudok átmenni...párom is észrevette már, és nagyon idegesíti, és ő sem hajlandó átmenni. Ezt megpróbáltam elmagyarázni apámnak, amire azt reagálta hogy szombatonként párom is menjen el az ő rokonaihoz, én pedig a mamához...
Ezek nem gyermekkori sérelmek, sajnos ez a jelen, amibe beleőrülök...
Igazuk van a többieknek még akkor is ha nem akarod meghallani.
Jól kiosztanám apámat is ha ő szabná nekünk a szombati programot.
"Én már több éve külön háztartásban élek szüleimtől, ennek ellenére családi szabály a mamával foglalkozni"
Ne engedd meg, hogy mas definialja neked, hogy mi a te kotelesseged...
Felnott sajat magat eltarto ferfi vagy! Vagy nem?
Apud kap majd egy kepzeletbeli maflast, aztan eszhez ter.
"engem soha nem fogadtak úgy el mint az unokatestvéreimet"
Ne akarj megfelelni senkinek.
(Es hasznald ki, amig lehet es mondd ki nagymutternak, hogy szereted. En egyszer voltam kepes csak kimondani es nagyon orulok neki, hogy kimondtam. Ma mar nincs kinek mondanom...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!