Miért nem hisz nekem?

Vidéken élek, fővárosból költöztem le egyetem miatt, albérletben lakom a barátommal, aki dolgozik. Családomnak nincs sok pénze, nagymamám utal át nekem minden hónapban a lakbér és rezsi felére (a másik felét természetesen a párom fizeti) és havi közlekedési bérletre. Minden alkalommal azonban, mielőtt utalna és utána is rögtön, és figyelmeztet, hogy arra költsem el, amire utalja.

Nem is értem, miért feltételezi, hogy másra költeném, egyébként is mi másra? Nem járok el bulizni, vagy legalábbis elég ritkán, nem dohányzom, de ha járnék is kell valamivel közlekednem a hétköznapokban, vagyis meg kell vennem a bérletet. Kaját, egyebeket a barátom fizetéséből vesszük.

Nagyon rosszul esik a megalapozatlan gyanúsítgatása minden hónapban. Próbáltam már elmagyarázni neki, hogy ezeket a dolgokat úgyis ki kell fizetni, soha nem kérek tőle egy fillérrel se többet, mint amennyi ezekre kell, és ha esetleg a számlámról kivett pénzből akkor mást vásárolok is (mondjuk elmegyünk bevásárolni), akkor utána a párom fizetéséből megvesszük/kifizetjük azt, amire utalt eredetileg, mert miért ne tennénk? /Ezt nem kérdeztem tőle, de most nem mindegy, hogy melyik ötezresből vásárol az ember kaját, melyikből bérletet?/

Komolyan nem értem. :S Mit mondhatnék még Neki? Nagyon szeretem, hálás vagyok, amiért segít és támogat, eszemben sincs megbántani. Vagy szimplán nyeljem le és bólogassak minden hónapban, hogy "Persze, természetesen."? Az olyan mesterkélt és őszintétlennek tűnő számomra, mintha csak ráhagynám az egészet, azt pedig lekezelőnek érzem. :S