Meg szeretném győzni édesanyámat, hogyan csináljam, ha nem hisz nekem semmit sem el?

Igazából ő ilyen magára vállalós típus, úgy nézem depressziós is, ezen viszont nem tudok segíteni. Gyakran fáj a feje és azt szeretném elérni, hogy elmenjen egy szemorvoshoz. A lényeg az, hogy még akkor is kiforgatja a szavaimat, amikor éppen jó kedvében van, nem hisz el semmit se nekem se senkinek. Ha azt mondja a családban bárki neki, hogy el kell mennie szemorvoshoz, ő azt mondja: "persze, csak nem tudom ki fizetné ki"... Szó ami szó, van, hogy hónap végén törni kell a fejet nálunk is, 2-en vagyunk iskolázottak a családban és csak apám dolgozik bejelentett állásban. Anyám néha összekapar pár ezrest itt-ott, de nem igen futja neki luxuscikkekre...

Nos tehát, arra jutottam, hogy elkezdek egy kicsit a kedvébe járni, megpróbálnám felnyitni a szemét, hogy igazam van, már lassan kirepülök a kalitkából (februárban leszek 17), és rám is nyugodtan hallgathat, ha komoly a helyzet. Nem vagyok pszichológus, de apámtól örököltem a jó párbeszédet. Előtte át tudom gondolni, hogy mit is kéne mondanom, ezután, ha nem nővel állok szembe (mert ugye "mindig" nekik van igazuk... :D najó nem...), akkor el is tudok hitetni elég sok mindent az emberekkel.

Kérdésem, hogyan kezdhetnék hozzá, miben segítsek neki? A házimunkát sem engedi át nekem csak úgy, habár egyre többször tapasztalom, hogy kicsit szabadabb a kezem a házban (például, most már elértem egy-két dolgot, amit megenged nekem a házimunkában (mosogatás, tüzelés, takarítás)), de nem tudom elsietni. Nem az a filós típus ami én vagyok, ezért nehéz nekem szót érteni a nyelvén, mi az amit egy anya szívesen meghallgat a jó eredményeken (suliban) kívül?