Hogyan közöljem finoman anyámmal, hogy ne jöjjön segíteni a gyerekem születése után?

én is ilyesmi helyzetben vagyok, én már korábbi tapasztalataimból (amikor pl a fejemre nőnek a látogatással mások, meg hasonlók) azt tanultam, hogy a diplomatikus és különösen határozott tényközlés vezet csak sikerre, mert ha bizonytalanul, meg kérve adod elő magad, azzal csak vitát szítasz, ill. okot adsz ellenérvelésre.

diplomatikusan, meg el kell fogadnia ez van és kész.

Ha anyukáddal rossz a kapcsolatod, akkor sehogyan sem, mert semmiféle finomságra nem lesz vevő. Megmondod neki egyenesen, hogy nem akarod, hogy segítsen, mert nem tartasz igényt rá. Pont. És benyeled azt, amit kapsz tőle.

Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy anyósod miért és mennyivel jobb, mint az anyád volt - ugyanis van olyan, hogy az ember az anyahiányát az anyósában akarja pótolni.

Egyszerűen kettéhasítja az anyaképet: a vágyott jó anya lesz az anyós (aki egyáltalán nem biztos, hogy olyan jó fej ám, hiszen átalgos esetben a pasi olyan nőt választ, mint az anyja volt, tehét az anyósod hasonló hozzád, te viszont az anyádhoz, mert ha te babázni akarsz, akkor szögesen más karakter nem lehetsz, mint anyuka volt), a rossz anya pedig az édesanyád.

Ha ez így van, az gáz.

"2-3 évben már csak úgy eléldegéltünk egymás mellett anélkül, hogy egy szót szóltunk volna egymáshoz, " -

nem gondolom, hogy ennek jó folytatása volna, hogy a gyereked első heteiben azt próbálgassátok, hogy a picit akkor hogyan kezeljétek.

Ne szólj neki semmi, ne hívd, ha nyüzsög, mond meg, hogy nincs olyan probléma, amiben szükség volna a segítségére.

Nekem is elég sz_r családom volt, amiben felnőttem, arra jutottam, hogy senki nem érdemel tiszteletet azért, AKI, csak azért amilyen.

Anyád meg nem olyan, ha jól értem a rövid utalásaidat.

A gyerek meg a te családod része, arra koncentrálj.

Én is azt teszem, és szerintem már sokkal jobb apa vagyok, mint amilyen az enyém volt.