Az egyetlen élő nagyszülőm (mamám) már megszégyenítően viselkedik velünk. Van olyan dolog amivel észhez lehetne téríteni?

Sajnos a szeretet es erdeklödest nem lehet kicsikarni , akiben nincs meg , abban nincs meg .

Remenytelen helyzet. Apukád az egyetlen , aki esetleg egy beszelgetest megkockaztathatna, legalabb megprobaltatok , es belenyugodtok.

Egy önzö szemely lehet, aki sajat magat szereti csak

Az elsőnek jogi értelemben igaza van, de érzelmi, családi értelemben nincs. Lesülne a bőr a képemről, ha a gyerekem, unokáim rossz helyzetben vannak, tudom, hogy elkél nekik a segítség, megtehetem bőven, és nem tenném meg... inkább az új pasira íratnám a két házamat? Sok olyan választ fogsz kapni, mint amit az első írt, de nincs igazuk. Viszont alapvetően semmit sem tehetsz, én a helyedben megszakítanám vele a kapcsolatot teljesen, és megpróbálnék lábraállni a magam erejéből.

(Egyébként kicsit fordítsuk vissza a dolgot, kíváncsi lennék, hogy az első pl. mit válaszolna a következő kérdésre:

"A családom rossz anyagi helyzetben van, megtehetném, hogy segítek, de nem akarok, hogy értessem ezt meg velük?

Van két házam, sokat járok nyaralni, egy 20 évvel fiatalabb férjem, de a fiam és az unokáim megkeserítik az életemet... eladtam a házat, amelyben felneveltem a gyerekeimet, azok tudta nélkül, hiszen semmi közük hozzá, de mégis haragudnak miatta. Folyton le akarnak beszélni arról, hogy az új férjem nevére írassam a két házamat, de mégis, mi jogon szólnak ebbe bele?? Az unokák sem örülnek a megunt bögréimnek, és nem értik, hogy nem akarok rajtuk segíteni anyagilag, pedig megtehetném, de számomra fontosabb, hogy nyaralni, világot látni járhassak. Képtelenek ezt elfogadni, már nem is járok hozzájuk szívesen, mit tegyek?"

Gondolom erre nem úgy válaszolnál, hogy jól teszed... természetesen nem az a megoldás, hogy a tehetős rokon a fenekük alá tol mindent, mert nem. De legalább a szándék legyen meg és a tudat, hogy ha minden kötél szakad, ő segíteni fog. ha valóban így van, ahogy a kérdező leírta, akkor nincs meg az sem.