Kötelezhető-e a volt menyem, hogy az apa láthatási idejében nálunk legyen a gyermek?

Kedves kérdező, és mi van akkor, ha ti külön kasszán vagytok, és működik? A lány szülei nyilván közösön voltak, az is működött. Miért is kellett volna a te szokásodat átvennie?

Nagyon szemét leszek, most először kívánom, hogy bár olvasná a menyed ezt az oldalt, ismerne magára és tenné a bíróság elé, hogy utálod őt... megérdemelnéd, ha emiatt nem vihetnéd az unokát. Aki valójában nem is az unokád, csak egy vadidegen gyerek. HA annyira érdekelne, már rég meglátogattad volna, szerintem most is csak az érdekel, hogy a nővel szórakozz.

Nem tudom, hogy az én gondolkozásom-e a hibás, de amikor megszületik a baba, szerintem nem az anyukának kellene rohangálni a szülés után az újszülött csecsemővel a rokonokhoz. A rokonok szoktak menni meglátogatni a kicsit.

Ha ti ezt nem tettétek meg, esetleg még egy telefont sem ejtettetek meg, nem érdeklődtetek, hogy hogy van az unokátok, minden rendben ment-e, jól vannak-e, akkor az anyuka joggal hiheti, hogy tojtok az unokára.

Kedves Nagymama!

Én is leírom akkor neked, hogy nem az ex-menyednek kellett volna vinnie a kicsit hozzád, aki utálod. Ki szeret egyáltalán olyan helyre menni ahol nem kedvelik. Bizony ha kíváncsi vagy a kicsire felveszed a pókerarcot és szóba állsz az unokád miatt vele. Bár amilyen bicskanyitogató stílusban beszélsz róla én sem szívesen mutatnám meg az unokád, nem hogy még el is vidd...

Kedves kérdező. Jó magam is anyós vagyok. Az én fiamnak is van egy kislánya. A fiamat is elhagyta a barátnője még terhesen.

Én mint anya imádom a fiamat, akár az életemet is feláldoznám érte. DE! Amennyire imádom, annyira tisztában is vagyok, hogy neki is vannak hibái, ahogy mindenkinek, még nekem is.

Amikor szétmentek, fájt nekem, de nem ítélkeztem. Nem tudtam az okát, miért ezt a döntést hozták meg. Meghallgattam a fiam történetét, majd 1 hétre rá, megkértem a "menyemet" hogy jöjjön el hozzánk, és mondja el mi történt. Az éremnek két oldala van, így volt fair, hogy őt is meghallgatom. Eljött, elbeszélgettünk. Nem lettem döntőbíró, bár mindkettőjüknek azt mondtam, hogy egyformán hibásak, makacsok, de az ő életük. A kezdeti haragjuk idővel csillapodott, és ma mi nagyszülők is ugyanolyan részesei vagyunk a kis unoka életében mintha ma is együtt élnének. Segítünk a fiamnak ha szükséges, de ugyanúgy segítünk a "menyemnek" (azért írom így mert végül is soha nem lett a menyem, de örömmel mondom mondom hogy ő volt a menyem) is, és az unokámnak is.

Kedves kérdező. Nekünk nagyszülőnknek nincs jogunk ítélkezni, és pálcát törni egyik fiatal felett sem. Az ő életük, ők döntik el hogy élik. Ha úgy döntenek, hogy külön, akkor el kell fogadni. Az unoka érdekében tiszteletben kell tartani a döntésüket, és tisztelni kell őket ..