Bemenjek még hozzá a kòrházba?

Szerintem menj be hozzá továbbra is.

Azt mondják, hogy manapság azért olyan misztikus és félelmetes a halál, mert rokonokat, hozzátartozókat nem látjuk természetes módon meghalni, nem vagyunk velük az utolsó órában.Talán félelemből, talán kíméletből a gyerekeket

Nagymamám 4éve halt meg.Szeptemberben szültem,így sokáig nem tudtam meglátogatni,mert 200km-re lakunk.Dec.ben,karácsony után meglátogattuk,láthatta a dédunokáját.3x visszaléptem és újra és újra megöleltem,mert tudtam,most látom utoljára.Mire legközelebb úgy adódik,h.menni tudunk Ő már nem lesz köztünk.Tudtuk,h.csak napjai vannak hátra.Nem olvastam a válaszokat,nem tudom,ki hogy érez ez ügyben.Én bánom,h.nem mentem vissza még egyszer és még egyszer újból és újból megölelni,és nem mondtam el még 100x h.mennyire szeretem!!!És most csak folyik a könnyem...

Menj!Mert bánni csak azt lehet amit nem tesz meg az ember!

És fogsz emlékezni amamádra ahogy süti a kedvenc palacsintádat!:-)Én emlékszem:-)

Mindenképpen menj be! Az én nagymamám is majdnem 90 évesen idén tavasszal hagyott itt bennünket. Semmi komolyra nem gondoltunk, csak egy szimpla kivizsgálás mutatta ki hogy rákos és előrehaladott stádiumban van. Az orvosok egy hetet jósoltak neki, ehhez képest két hétig volt még velünk. Hála a jó Istennek nem érzett semmi fájdalmat. Tervezett a jövőre egy csomó mindent, szívszorító volt hallgatni, de ott voltunk mindannyian, minden közeli családtag és barát vele volt élete utolsó napjaiban. Nem tudta mi vár rá, de annyira boldog volt hogy mi ott vagyunk vele! Mosolygott, puszilgatott, ölelgetett minket, mindennap mentünk, etettük-itattuk. Jobban érezte így magát, hogy mi foglalkoztunk vele, pedig nagyon kedves nővérek voltak ott. Minden szerető pillantása aranyat ért nekem. A vége felé már nem tudott gondolkozni rendesen, össze-vissza beszélt, de voltak azért tiszta pillanatai is. És akkor mondta nekem: "Képzeld, megálmodtam a halálomat. Nem fájt, csak egy nagy virágos mezőn álltam, és egyszer csak minden virág elhervadt, beborult az ég. De nyugodj meg egyáltalán nem fájt. Az a lényeg hogy itt vagytok, drága kisunokáim!" Ezek voltak nagyjából az utolsó értelmes mondatai. Ez neki megkönnyíti az utolsó pillanatait. Papámat 12 évesen vesztettem el, de tőle nem tudtam elköszönni. Használd ki az időt, és hidd el a szépre fogsz emlékezni így is! Kitartás!

25/N

Nekem is olyan fura, hogy erős életvidám nőként akarsz emlékezni rá. Szerintem ez önbecsapás. Úgy értem, az agyad akkor is tudja, hogy mielőtt meg fog halni, már nem lesz erős és életvidám. Tehát az agyad tudja, hogy nem jó az elméleted, és a szíved is érezni fogja, hogy valami fontos dolgot kihagytál. És szerintem előbb-utóbb, mikor ez leesik, lelkiismeret-furdalásod lesz, hogy saját önző logikád miatt nem voltál vele, amikor nagy szüksége lett volna rád. Még utoljára. Biztos, hogy ő vár.

Mindenképpen menj be, hidd el, bánni fogod, ha nem teszed. Mindenki gyenge a végén, de attól te még emlékezni fogsz azokra az időkre is, amikor még erős és életvidám volt.

Én bemennék hozzá. Nekem 3 éve halt meg a mamám, de mi nem tudtunk elköszönni egymástól.

A mai napig rettenetesen hiányzik.

Ha teheted szerintem mindenképpen menj be hozzá!!!

(A szépre kell emlékezni, ezt igazából mi is tudjuk befolyásolni)