Bemenjek még hozzá a kòrházba?

Mivel az én nagymamám már lassan 25 éve halott, én mindent megtennék hogy a lehető legtöbb időt töltsem vele amíg él..

Igaz, én úgy emlékszem rá ahogy utoljára láttam, de nagyon hiányzik, és úgy érzem, nem töltöttem vele annyi időt amennyit kellett volna..

Szerintem 10-20 év múlva hálás leszel azért, hogy mamád mellett voltál élete utolsó napjaiban..

"Ott lennétek mellette vagy csak arra a nőre akrtok emlékezni,aki erős és életvidám volt?"

Ha jól értem, két választási lehetőséget látsz magad előtt.

1, Bemész hozzá (ez bizonyára jól esik neki, ha látszólag nincs is magánál).

2, Nem mész be hozzá, hogy a te emlékeid érintetlenek maradjanak, ő meg nem tudja, miért nem látogatod. Nem érzi a szeretetet, amit adhatsz neki.

Hm, tényleg nehéz a döntés. Nem is tudom, hogy ebben a helyzetben az-e a fontosabb, hogy te hogy emlékszel majd rá, vagy hogy őt mennyire támogatod utolsó napjaiban... Ironizálok... Meg nyilván az hogy most így látod, bizonyára egy az egyben törli az emlékeidet azokról a napokról, mikor még életvidám volt... Ez egy szép, közkeletű baromság, vagy a rövid emlékezetűek találták ki, vagy azok, akik így kímélték meg magukat attól, hogy a rokonaikat támogatni kelljen.

Egyébként nem te mosod a fenekét, már ne haragudj, neked csak állni kell az ágy mellett, meg beszélni hozzá, mi ebben a megterhelő?

Még szép hogy be.

Képben van? Akkor akár egyedül is bemehetsz hozzá.

Ha riaszt az állapota vagy a helyzete akkor bemész anyukáddal kézenfogva csak rövid időre, de még ha úgy is tűnik hogy nincs már képben ő érzékeli hogy te ott vagy.

nekem 3 éve halt meg a mamikám akivel nagyon közel álltunk egymáshoz. sajnos februárban volt korházban és ilyenkor a fertözések miatt nem lehet látogatni ha jol tudom(akkor ezt mondták nekem) de én bármit megtettem vna hogy utoljára láthassam, mivel még elköszönni se tudtam töle. Nagyon irigyellek hogy te eltudtál tőle köszönni.:)

nem rossz indulatu irigylésre gondolok, csak, szval jo neked.:)

Sajnos én azt sem tudtam hogy látome többet, és még mostis bármit megtennék azért hogy láthassam(sajnos már ugye nem lehet)

használd ki az idöt amit még vele tölthetsz ..

19L

Nem az a lényeg hogy te neked az emlékedben éljen, hanem, hogy neki mi lesz az utolsó emléke, és az te leszel.

15/F

Nekem most halt meg a nagymamám nyáron.

Egyik nap még semmi baja nem volt, aztán másnapra elkezdődtek a dolgok és végül 2 hét alatt ment el.

Abszolút nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar elmegy, ezért voltunk nála, ő nem kórházban volt, hanem otthon, de az utolsó látogatásunk (férjemmel és a kisfiúnkkal) a halála előtt 4 nappal volt. De ha tudtam volna, hogy mi lesz, biztos hogy mentem volna ha nem is minden nap, de elmentem volna még utána is.

Nekem nem számított, hogy milyen állapotban láttam, a lényeg az volt, hogy ott voltam és még láttam. De most már sajnos nem és még mindig nagyon hiányzik.:(