A nagymamám ki akar jönni az otthonból, ahová nem egészen 1 éve költözött be. Hozzánk akar költözni. Kötelességünk ilyen esetben befogadni?

Akkor valahogy érthető hogy visszamenne de ha nincs pénzetek arra hogy otthon eltartsátok de mondjuk az idősek otthonára van akkor lehet ott jobb neki, bár ez elég kétes egy dolog, itt nehéz dönteni sajnos.

Nekem a nagynéném ilyen, elég idős már és az utóbbi 3 évben mi tartottuk el a párommal cserébe megkaptuk a házat tőle amit a nevünkre is írt. Már ő is otthonba van sajnos muszáj neki mert 24 órás felügyeletre van szüksége az állapota miatt, és tényleg nem játék ez már mert mi dolgozunk nem tudjuk ellátni a nap 24 órájában.

Ő is könyörög hogy hazaszeretne jönni, de az orvos csak akkor engedélyezi ha felveszünk egy ápolót mellé legalább arra az időre amikor nem vagyunk itthon, de az nagyon drága mulatság sajnos és most hogy a felújításra nagyon sok pénzünk elment meg ugye a párom gyereket vár ami már hamarosan itt van mert október közepére várjuk őt, akkor rá is kell időt szánnunk majd.

Ilyen esetben senki nem kövez meg minket a családban csak sajnáljuk nagynénémet, persze haza hozni haza hozhatjuk ha itthon vagyunk de éjszakára és munkaidőbe bent kell maradnia. Szerencsére nincs is messze az otthon de erre is úgy kell orvosi engedélyt kérnünk mert ez sem egyszerű és csak normális időben hozhatjuk haza tolókocsiba gyalog, autónk meg használhatatlan állapotban.

Sajnos itt döntenetek kell ha szükséges hogy bent maradjon vagy éppen anyagilag nem vagytok úgy akkor jobb neki is ha ottmarad, de ha mondjuk a nyugdíjából eltudnátok tartani akkor érdemes elgondolkodni ezen.

Az a baj, hogy itt nincs jó választás. Én láttam már nem egy ilyen esetet, és elmondhatom, hogy a maga viszonylatában mindkét félnek igaza van.

A nagymama felnevel x gyereket, törődik velük, aztán valahogy mégis egyedül marad... Igen fájdalmas dolog egy öregember számára.

A fiatal család éli az életét, megvan a napirendjük, békében akarnak létezni, és ezt megzavarná egy új személy, aki megkeserítené a mindennapokat (ne mondja az ellenkezőjét, aki nem élt még öreggel)...

Ha van a közeletekben egy másik otthon, én azt ajánlanám, hogy próbáljátok meg felajánlani neki azt. A változás meglenne, és lehet, hogy jobban érezné magát ott. Mindemellett látogassátok gyakran, ne maradjon ez az ígéret szintjén! Ünnepekre vigyétek haza, vigyetek neki ezt-azt, hogy érezze, szeretitek és hozzátok tartozik.

A "jóérzés" gyakran oda vezet, hogy felborul a családi békesség. Három generáció él együtt, és mindhárom szenved. Ilyen áron nem feltétlenül kell "jónak" lenni...

"keresni kell neki egy másik otthont,"

Azt hogy gondolod? Több millió forint a belépő nem tudod?

Ha ilyen rossz a viszony, sosem volt övé a ház vagy egy része, sem haszonélvezete nincsen, és ő jó állapotban van, akkor nem kell odavenni szerintem sem.

Szabad ember, ha ki akar menni az otthonból, és talál magának lakhatást, akkor talál.

De miért írsz az ápoló fogadásról, ha nem kell ápolni??

Lehet lepontozni, de szerintem az idos holgy egye meg, amit fozott. A rosszindulat az egy olyan dolog, amire nincs mentseg. Ha valaki masok nyakan akar elni, akkor jobban tette volna, ha nem eget fol maga mogott minden hidat.

6-osnak es tarsainak: ha en eletemben ugy kopnem szembe az embereket, ahogy csak tudom, akkor nem csodalkoznek, ha oregkoromra "ide-oda dobalnak"!

Az meg nem igaz, hogy az oregek mind ilyenek. Eleg sok csaladtagot, ismerost lattam megoregedni, hogy tudjam, ez nem igy van. Aki fiatalkoraban rendes ember, az oregen, betegen is az marad.

Erzelmi zsarolasnak pedig ne engedjetek.

Nem kell, nincs eltartási kötelezettségetek a nagymama felé.

Bizony öregkorára (ha korábban nem) mindenki megkapja, ami jár neki. Az én anyám is "felnevelt" úgymond négy gyereket, most mégsem nyitja rá egyikünk sem az ajtót és nem engedjük a családjaink közelébe...nem véletlenül!