Miért nem érti meg az anyám, hogy soha nem fogom hozzá vinni az unokáját?

Kérdező, most nem mondok újat, de undorító ahogy édesanyád bánt veled.

Igen, nyilván nem úgy tervezi az ember, hogy a lánya 16 évesen szül, de mivel ő az anyád, neki kutya kötelessége lett volna melléd állni, nem pedig ilyen ocsmányságokat a fejedhez vágni.

Biztos mindent meg lehet bocsájtani, és nemes dolog a megbocsájtás, de szerintem aki ilyet ír, az annyira elméleti síkon írja. Én hál istennek nem voltam ilyen helyzetben, de nem hinném, hogy meg tudnám bocsájtani. Ilyet az ellenségemnek sem mondanék, hogy remélem, hogy elvetél, meg hogy szülessen halva a gyereke. Milyen anya az ilyen, de komolyan? Ja, és hogy megbánta? Nem derült ki, hogy bocsánatot kért volna úgy őszintén, tiszta szívből. Szerintem ő fel sem fogja, hogy mit tett. Azt hiszi, hogy majd te is elfelejted, mert ő érdeklődik. Látja már ő, hogy jó anya vagy, boldogultok nélküle is, és most nyilván igénye támadt a családra. Sajna ez nem így működik, ehhez túl nagy az ő bűne. A minimum lenne, hogy bocsánatot kér, és csak utána kellene azon gondolkodni Kérdező, hogy megbocsájtasz-e neki. De egyáltalán nem leszel rossz ember akkor sem, ha az életben nem állsz vele többé szóba.

Egyszerűen tartsd a távolságot továbbra is,bölcsiben megmondani,hogy még véletlenül se adják oda anyádnak a kislányotokat és szóljanak,ha feltűnik. Komolyan,szerintem ez már zaklatás és beteges. Az még hagyján,hogy hozzád megy el beszélgetni,de nekem ez,hogy a gyerekért elmegy,rémisztő.

Tényleg van olyan,amit nem lehet megbocsátani egy szülőnek. Akár ő szült és nevelt,akár nem. Nekem is ilyen az anyám. Tett olyan dolgokat,amiket nem fogok megbocsátani és soha nem leszünk már közeli viszonyban. Több év után megint elkezdtünk beszélgetni,meg találkozni,de ennyi. És ő is simán úgy tesz,mintha mi sem történt volna. Mintha nem fogtak volna le 13 évesen az anyjával és ütöttek volna ököllel azért,mert apukámat nem tagadtam meg.

Szóval igen,megértelek,hogy nem bocsátasz meg és a lányodat nem teszed ki a pszichopata anyádnak:)

22L

34-es! Ne haragudj, de téged is sajnállak. Annyira szörnyű, hogy ilyen anyák is vannak.:(

31-es

Az én anyám gyerekkoromban vert elég durván,ami nagyrészt az alkoholista és agresszív apámnak köszönhető! Így vezette le a tehetetlenségét,és a feszültségét. Volt hogy konkrétan a fejem verte a falba,vagy azért vert rám mert nem ment az olvasás.

Azóta rengeteg idő eltelt,én felnőttem(34éves vagyok),apám 9éve meghalt,és megbocsájtottam mindkettőjüknek! Megbocsájtottam hogy tönkretették a gyerekkoromat,ami még néha mindig hatással van rám. Anyámmal már idilli a kapcsolatom,mindent megbeszéltünk!

De azt soha a büdös életben nem tudnám neki megbocsájtani ha azt mondaná a lányomra hogy (leírni is szörnyű)haljon meg vagy hasonlók,ha bárhogyan bántaná akár csak szóval is!!! (ilyet soha nem mondana/tenne,imádja az unokáját)

Úgyhogy én nagyon megértelek kedves kérdező,és én sem bocsájtanék meg!

36.-os Felnézek rád hogy ezek után meg tudtál édesanyádnak bocsájtani. Megbeszélted vele a veréseket vagy csak egy idő után szemet hunytál felette?

A kérdezőnek pedig annyit: ha az anyukája 16 éves koráig rendes normális volt vele akkor adnék neki még egy esélyt lehet hogy csak egy átmeneti "elme zavar" volt nála.

De ha a gyerekkorát is megkeserítette valamilyen módon akkor az unokát sem engedném a közelébe.

36-os vagyok.

Igazából soha nem haragudtam rá igazán,ahogy apámra sem! Az az igazság hogy nagyon rossz lenne ha nem beszélnénk,és apám is hiányzik!

Életed legnehezebb szakaszában hagyott magadra, éveken át, - nem valami meggondolatlan kiszólás...

Kiiratkozott az életedből.

Hogyan akarna azzal a gyerekkel jópofizni, akinek ilyet kívánt????

Vagy... korrigálná a természet tévedését, hogy élve született?

Szerintem egyszerűen zárd le a kapcsolatot.

Ha hív, mond meg neki hogy az elmúlt 3-4 évet képtelen vagy megbocsájtani, a mocskolódó hívásokat, smseket, amik ellened és a gyereked ellen történt.

Jelents ki, hogy az életben nem akarod látni, nem akarod a gyermeked közelében tudni, beszélj a bölcsivel, majd az ovival, hogy véletlenül se adják ki neki a gyereket.

Nem ordítva, nem anyázva, higgadtan. Aztán tedd le a telefont. Ha megint hív, megint add elő. Ha eljön hozzád, mond meg neki az ajtóban és csukd be.