Miért nem érti meg az anyám, hogy soha nem fogom hozzá vinni az unokáját?
Anyám kidobott otthonról, mikor 16 évesen védekezés mellett terhes lettem a lányommal. A párom szülei befogadtak, segítettek mindenben, mindenben számíthattam rájuk is és a páromra is. Az anyám csak azért hívott fel néha-néha, hogy elmondja milyen k vagyok és reméli, hogy elvetélek...
A szülés után megszakadt a kapcsolatunk. Anyám nagyjából 1 hónapja folyamatosan hívogat, hogy vigyem át hozzá a kicsit, vagy átjönne meglátogatni stb. Én nem akarom, hogy lássa. Akkor nem kellettünk neki, sőt volt, hogy mindkettőnk halálát kívánta, most se legyen rá kíváncsi. Ezek után miért olyan hihetetlen számára, hogy nem akarom megmutatni neki a lányunkat? Hogyan tudnám ezt vele végre megértetni?
sok mindent meg leet és meg kell bocsátani. de ebben a helyzetben azt hiszem vhányszor ránéznék, az csengene a fülemben, h azt mondja, halljak meg a gyerekemmel együtt. nem tudnék megbocsátani. vannak dlgok, amikkel együtt kell élni. a te édesanyádnak is. ekkorát nem lehet hibázni...
hogy értesd meg? bármit tesz, tartsd magad következetesen ahhoz, h nem viszed hozzá az unokát
Mennyi idős a gyerek? Vagyis mennyi idő után jelent meg anyukád?
Ha még kicsi, vagyis nem telt el sok idő, akkor szerintem megérdemli, hogy egy kicsit nyiss felé. Biztosan őt is nagyon megrázta az, hogy teherbe estél, sok olyat mondott, amit azóta valószínűleg iszonyatosan megbánt. Ennek az a jele, hogy folyamatosan keres, még a sulihoz, munkahelyhez is elmegy, hogy szóba állj vele. Ha nem igazán érdekelnétek, akkor az első nemleges telefon után feladta volna. De én úgy érzem a szavaidból, hogy tényleg megbánta és esélyt szeretne, hogy szerethesse az unokáját. Nem azt modnom, hogy azonnal napokra hagyd ott nála, de had nézze meg, had látogassa meg párszor, ti is beszéljétek meg ezt az egészet!
Ha rosszul gondolom, és sok idő telt el, vagyis már 1-2 éves min. a gyerek, akkor én sem állnék szóba vele...az más helyzet.
Biztosan két év körüli, ha a bölcsibe is elment érte.
Egyébként anyád nem normális, mentális problémái vannak. Egy értelmes, normális ember a SAJÁT tulajdon gyerekének nem mond olyat, hogy haljon meg.
Ha azt nézzük, hogy beteg agyilag, akkor meg lehet bocsátani, pl. ismerősöm apja is mániás depressziós és hát csinált és mondott pár dolgot ami szintén nagyon durva volt. Amióta gyógyszeresen kezelik, azóta meg tök normális. Persze előfordulhat, hogy szimplán gonosz, akkor viszont nem bocsátanám meg sohasem.
8-as, 12-es
"Az anyám csak azért hívott fel néha-néha, hogy elmondja milyen k vagyok és reméli, hogy elvetélek... "
Én ezt nem nevezném hirtelen felindulásból, véletlenül kimondott mondatoknak.
Én valószínűleg nagyon sokáig nem fogadnám el a közeledését. Esetleg ha a gyerek lesz olyan nagy, hogy elmondjam neki, és úgy dönt, hogy akar találkozni a nagyanyjával, azt megengedném neki, addig nem.
Kérdező, az biztos egyáltalán, hogy ilyen hirtelen meggondolta magát? Nem lehet, hogy csak érdekből keres titeket, pl. pénz vagy ilyesmi miatt?
"Kérdező, az biztos egyáltalán, hogy ilyen hirtelen meggondolta magát? Nem lehet, hogy csak érdekből keres titeket, pl. pénz vagy ilyesmi miatt?"
kizárt. azt látja az anya a kérdező magatartásán, h ő itt maximum adni tud, kapni egyelőre biztos nem. de még azt sem biztos, h hagyják neki
Talán, esetleg elgondolkoznék a megbocsátáson, HA bocsánatot kérne. Ha csak eljátssza, hogy semmi nem történt, esélye sincs, ha a bocsánatkérése önsajnáltatásba fordul, szintúgy.
Ha a szemedbe néz és őszintén, tiszta szívből bocsánatot kér, azt is elfogadva, hogy megbocsátasz, de nem akarod többé látni, az gerincre vall. Ha nem, semmi esélye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!