Miért nem érti meg az anyám, hogy soha nem fogom hozzá vinni az unokáját?
Anyám kidobott otthonról, mikor 16 évesen védekezés mellett terhes lettem a lányommal. A párom szülei befogadtak, segítettek mindenben, mindenben számíthattam rájuk is és a páromra is. Az anyám csak azért hívott fel néha-néha, hogy elmondja milyen k vagyok és reméli, hogy elvetélek...
A szülés után megszakadt a kapcsolatunk. Anyám nagyjából 1 hónapja folyamatosan hívogat, hogy vigyem át hozzá a kicsit, vagy átjönne meglátogatni stb. Én nem akarom, hogy lássa. Akkor nem kellettünk neki, sőt volt, hogy mindkettőnk halálát kívánta, most se legyen rá kíváncsi. Ezek után miért olyan hihetetlen számára, hogy nem akarom megmutatni neki a lányunkat? Hogyan tudnám ezt vele végre megértetni?
Nem hiszem, hogy valaha is meg tudnék neki bocsátani. Akkor hagyott magamra és rúgott még belém párat mikor a legnagyobb szükségem lett volna a segítségére vagy legalább a megértésére. Elhiszem, hogy feldúlt volt, mi is azok voltunk, mert egyikünk sem így tervezte, de ez szerintem még nem mentség arra amit tett. Akkor még én is azt hittem, reméltem, hogy majd megenyhül, próbáltam vele beszélni, kibékülni, sikertelenül. Mikor anyósom felhívta, hogy indulunk a kórházba szülni írt nekem egy sms-t, hogy "remélem halva születik". Én ezzel lezártnak tekintettem a kettőnk kapcsolatát.
A lányunk júliusban lesz 3 éves. Nem tudom mi vette rá anyámat, hogy pont most kezdjen családosdit játszani, de nem is érdekel. Mindig megmondom neki, hogy hagyjon miket békén, sem a lányom sem én nem kérünk belőle. Remélem hamarosan eljut az agyáig, hogy komolyan gondolom és végleg elfelejt minket.
Ilyenkor hálát adok, hogy az én családom normális, amikor ilyen borzasztó történeteket hallok.
Nos először is megértem, hogy édesanyád nem nézte jó szemmel, hogy gyereklányként nemi életet éltél, és még terhes is lettél. Ez szerintem valahol az ő hibája is, amiért nem tanította meg azt, hogy mikor jön el az ideje bizonyos dolgoknak az életben. DE a reakciója abszolút helytelen volt, és egy édesanyától elfogadhatatlan is. Az pedig, hogy felhívott, hogy reméli, elvetélsz, elképesztő, tényleg létezik ilyen anya..?
Én az ő helyében biztosan egy kiadós fejmosást adtam volna neked, de utána a szárnyaim alá veszlek, és élveztem volna a túl korán érkezett nagymamaságot. Egy édesanya feladata az, hogy a gyermekét támogassa, segítse, pláne ha ilyen helyzetbe hozta magát.
Én elképzelhetőnek tartom, hogy a lelkiismerete felébredt, sőt kínozza, amiért sokáig ilyen beszűkült kegyetlenséggel viselkedett veled. Azt is el tudom képzelni, hogy szenved emiatt, és most szeretné jóvátenni.
Én a helyedben egy esélyt adnék neki arra, hogy leüljek vele beszélgetni. Egy fényképet vinnék a kislányról. És a beszélgetés során eldönteném, hogy mit teszek. Ha tényleg, igazán megbánta, és szeretné jóvátenni, akkor megengedném, hogy találkozzon az unokájával, és az élete része legyen. Lehet, hogy ezerszeresen törleszti majd feléd azt, hogy valaha mit tett.
Ahogy valaki írta: tévedni emberi dolog, megbocsájtani Isteni.
" tévedni emberi dolog, megbocsájtani Isteni."
nagyon szép mondás, de mi van azzal, h "Egy anyának a gyereke mindig a gyereke marad"? mert ez is ide illik... és a kérdező nem embert ölt vagy idős néniket rabolt ki az utcán, hanem 16 évesen teherbe esett. nem a legszerencsésebb, de pont az a helyzet, amikor még inkább szüksége lenne arra, h az anyja támogassa, kiálljon mellette. ehelyett ő kirúgta otthonról és elmondta mindenféle ribinek. milyen hirtelen harag az, ami 9 hónap múlva is így lángol?! (ld kérdező utolsó kommnetje a szüléssel kapcsolatban). ilyenkor épp a fiús anyák szoktak a megesett lány ellen fordulni, h szándékosan behálózta a gyereküket, h a fiuknak most min 18 évig gyerektartást kell majd fizetnie, stb. ebben a sztoriban a kérdező anyósa anyja helyett anyja volt és ezért ezerszer jobban becsülendő, mint az édesanyja, aki egyébként szerintem talán tudatosan is zaklatta telefonon a terhesség alatt, hátha elvetél az idegességtől. hogy tehet vki ilyet a lányával?! de persze biztos van erre is egy bölcs mondás...
Szerintem sem lehet (és nem is kell) az ilyet megbocsátani. Belegondoltál már, hogy ha a párod szülei nem ilyenek lettek volna, akkor mi történt volna?
Bántja a lelkiismeret? Akkor van igazság...
Ha többszöri kérésre sem hagyja abba a zaklatást, akkor jelentsd fel.
24.
igen, szerintem is. és bárhogy is dönt, mindkettőt egyformán meg lehet érteni v legalábbis el lehet fogadni. nekem csak az a bajom ezzel a mondással,h kicsit még az jön le belőle, h a kérdező gyarló, nem eléggé nemes lélek, ha nem képes megbocsátani. ez egy gyakori jelenség egyébként, h az "álodzatot" hibáztatják a fájdalmáért. nyilván itt nem olyan erősen jelenik ez meg, csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet
Ha nem komoly bocsánatkárássel kezdte, ha nincs ésszerű magyarázat (mentális betegség, amit már azóta rendesen kezeltet) a háttérben, akkor sose bíznám a gyerekem olyan valakire akiből a gonoszság egyszer ilyen mértékben és ilyen hosszan elő tudott jönni.
Ellenkező esetben is előbb veled, a lányával kellene rendezni sokmindent, és nem az unokára ácsingózni.
Igazad van 27-es.
Ez a kérdező, ha nem bocsát meg, akkor nem gyarló ember, hanem bölcs és megfelelően működik az önvédelmi ösztöne. Aki ennyire lelketlen tud lenni, mint ez a "nagymama" (már ezt a megszólítást sem érdemli meg), az később is képes lesz bármikor bántani a gyerekét, unokáját. Az ifjú anya jól teszi, hogy védi magát és a gyermekét.
27 és 29-es!
Nem akartam olyasmire utalni, hogy ha nem bocsájt meg, nem eléggé nemes lélek. Természetesen dönthet úgy is, hogy nem bocsájt meg, és nem tartja a kapcsolatot. ÉN érzem úgy, hogy a megbocsájtás nagyobb erő, mint a haragtartás. Egyébként meg tudom érteni azt is, ha akkora benne a törés, hogy nem kívánja tartani a kapcsolatot.
24-es voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!