Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Hogyan lehet ezt tolerálni,...

Hogyan lehet ezt tolerálni, még ha idős emberről van is szó?

Figyelt kérdés

A nagymamám (aki egyébként nem vérszerinti, mivel anyumat csak örökbefogadták), nagyon nem egyszerű eset. Elöljáróban azt tudni kell róla, hogy 86ban halt meg a férje, a fia (aki anyunak az "öccse" volt) pedig 97-ben. Már a férje elvesztésekor az alkoholhoz nyúlt, de mikor a fia is meghalt, nem túlzás azt állítani, hogy alkoholista lett. Megértem a fájdalmát, azt viszont nem, hogy úgy élte meg ezt az egészet (amit ki is mondott), hogy neki senkije sem maradt. Holott anyum, tehát a lánya révén 3 kisunokája volt abban az időben. De nem foglalkozott velünk, igazából emiatt (és nem a vérvonal miatt) nem tekintem nagyon a nagymamámnak.


Az utóbbi pár évben eléggé leépült, már alig lát és a mozgás is nehezére esik. Éppen ezért köyörögtünk neki, hogy költzzön hozzánk közelebb (bár ezt már azóta mondtuk, mióta egyedül maradt). Egészen idén márciusig hajthatatlan volt. Most viszont végre már itt lakik a szomszéd háztömbben.


Minden áldott nap vagy anyu, vagy én (legkisebb gyerek lévén már csak én lakom itthon a szüleimmel) átmegyünk hozzá, viszünk neki ebédet, bevásárolunk és miegymás. Ennek ellenére naponta ha 20szor nem telefonál, akkor egyszer sem. Elhiszem, hogy unatkozik, de nem értem, hogyan nem lehet ennyire valaki tekintettel másokra?! Már ez is baromi bosszantó volna, de amit mostanában csinál, az egyenesen felháborító. Holott betudható volna mindez a korának (87 éves), de ezt én akkor sem tudom megérteni, elfogadni, tolerálni. Tegnap volt a születésnapja, anyu átment hozzá ebédre, megkajáltatta és adott neki ajándékot is (valami plüss mütyür, szereti az ilyeneket). Utána nagyjából 10 perccel ment hozzá az egyik nővérem, akinek már azt mondta, hogy nem volt még nála anyum. Utána beszélt telefonon a másik nagymamámmal, akinek szintén azt mondta, hogy az anyu még nem volt nála, viszont az Ancsika (nővérem) igen, és vitt neki ajándékot is (amit ugye anyu adott neki). Este mentem át hozzá én is, akkor viszont nekem odahozta az ajándékot és mondta, hogy anyutól kapta. Most akkor ez mi? Szivatja az embereket, szándékosan beszél hülyeségeket, vagy egyszerűen már ennyire elment az esze és ténylegesen így öszekavar dolgokat?!


A hab a tortán a mai alakítása: voltam fent bevásárlás után nála anyummal, vittünk fel neki dolgokat. Aztán nemrég telefonált, hogy mikor megy már az anyu hozzá. Mikor emlékeztette őt, hogy már volt, mondta, hogy igen, de nem köszöntötte még fel. Azt hitte, hogy ma van a születésnapja és hogy anyu a kajákat vitte neki ajándéknak. Akkor anyu kérdezte, hogy hol van az a kis plüss elefántja, amit tőle kapott tegnap, mivel tegnap volt a születésnapja. Erre mondta, hogy az itt van, azzal alszik, de azt nem tegnap kapta, mert mindig is megvolt neki.


Szóval ez van. Úgy gondolom, hogy ha az öregsége miatt volna ilyen, akkor sokkal jobban tudnám tolerálni a viselkedését, sőt, tán még mosolyognék is rajta. De mivel tudom, hogy erről ő tehet, mert elitta az eszét és ezért került ilyen állapotba, egyszerűen csak ellenszenvet érzek. És nagyon sajnálom anyumat, hogy ezzel kell nap mint nap megküzdenie.


Bocsánat a kisregényért, és igazából nem is volt kérdésem... szerintem erre nem is lehet tanácsot adni, de legalább jó volt kiírni magamból a dolgot....



2012. máj. 25. 19:41
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
53%

Kedves okos kérdező, aki tudja mi az alzheimer. A nagymamám januárban halt meg. 88 volt. "Szerencsére" viszonylag gyorsan, fél év alatt lement nála ez a betegség. Ugyanúgy kezdte, mint a te nagymamád. Összekeverte a napokat, elfelejtett mindent. Nem csak szívat titeket. Sőt, tudod hogy ez lehet még rosszabb is? A nagymamám a vége felé rendszeresen ránk támadt, ütött, rúgott, mert azt hitte idegenek vagyunk. Ugyanakkor pelenkázni kellett, mert elfelejtette hogy kell wc-re menni. Készülj fel, és mutass példát. Lehet hogy ő nem viselkedett nagymamaként, de attól te még viselkedhetsz unokaként, és megpróbálhatod az utolsó időben megszeretni. Vagy legalábbis lehetnél vele kedves.

Megjegyzem, mindenki másképp fogja fel szerettei halálát. Van aki egy könnycseppet se ejt, és bizony van olyan is, mint a nagymamád. Aki az elvesztetteket siratja, és az itt maradtakkal nem törődik. Úgy kell elfogadni az embereket, amilyenek. Biztos neked is van hibád, mégis elfogadnak az emberek. Persze nem mondom, hogy nem hibázott ő is. Nem kellett volna az alkoholhoz nyúlnia. De te is lehetnél megértőbb.

2012. máj. 25. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
100%
Bocsánat a kioktató és ironikus hangvételért, fáradt vagyok, és ilyenkor könnyebben elvesztem az önkontrollt...
2012. máj. 25. 22:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
100%

Az én nagyim (annyi idős, mint a tiéd) meg gyakran összekever engem a tesóimmal, volt, hogy apumra megkérdezte, ki az, mikor mondták a nevét, úgy sem emlékezett rá... Pedig itt lakik velünk, csak le van választva a ház. Naponta többször kitotyog a postaládához (hajnali kettőkor is akár) a reggeli újságért... Anyum kikészíti a reggeli, déli, esti gyógyszeradagját neki, de volt rá példa, hogy egyszerre beszedte az egészet. A minap a szobanövények leveleit (az összeset) letördelte. Néha az ételes edényt a hűtő helyett valamelyik szekrénybe teszi. Folyik a nyála, és nem veszi észre... A fürdőszobára inkább nem térnék ki, de durva tud lenni, ha néha kimegy...

Pedig ő sosem ivott. Nyilván a te nagyidnál az alkohol is sokat rontott az állapotán, de főleg a korának tudható be ez. Nem szívatni akar titeket, egyszerűen összekever dolgokat, dátumokat, eseményeket, személyeket.


Talán meg kellene fontolnotok egy otthont, ahol huszonnégy órás felügyelet alatt lehetne. A nagyim nem akar bemenni, mi meg állandóan aggódunk, mikor okoz bajt magának, vagy mi lenne, ha éjféltájban elesne, és nem tudna felkelni...?

2012. máj. 26. 09:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat!


Ijesztő olvasni, hogy másoknál még durvább a helyzet. Nekem ez meglepő, mert a másik nagyszüleim is 85 és 90 évesek és velük semmi mentális probléma nincsen. Oké, kicsit feledékenyek, de nem ilyen szinten. Nem gondoltam, hogy ez "normális", hogy ennyire meggárgyul az ember idős korára.


Én próbálok türelmes lenni, sőt, előtte nagyon is segítőkész vagyok és bármit megteszek, amit kell vagy amire megkér, de azt nem tudom letagadni, hogy magamban mi a véleményem róla, hogy nem tekintem nagymamámnak és mennyire teher az állapota.


Az otthon biztosan nem jöhetne szóba, de szerintem nem is szükséges, hiszen elvégre ezért költöztettük ide. Az, hogy naponta átmegyünk, nem baj, nem ezzel van a gond. Remélem nem jut odáig, hogy bármi kárt tehessen magában, mert akkor valóban megfontolandó a 24 órás felügyelet.


Az alzheimerről pedig tényleg tudom mivel jár és, hogy eleve mi okozza a tüneteket (az agy felemészti önmagát és egyszerűen eltűnnek részei). Sőt, azt is tudom, hogy 80 év felett majdnem minden 4. ember szenved tőle. De szerintem neki nem az van, mert ezek a jelenlegi gondok már elég régóta fennállnak és azóta nem mondanám, hogy romlott az állapota.


Igyekszem megértőnek lenni, de tényleg olyan nehéz ez egy olyan emberrel szemben, mint ő.

2012. máj. 26. 11:03
 15/15 A kérdező kommentje:
(ja, és még mielőtt valaki megkérdezné, hogy az ő válasza miért nem jó, vagy hasznos - nem én pontozgattam)
2012. máj. 26. 11:04
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!