Nagyszülő-gondok: Vajon ez hogyan befolyásolja majd fiam életét?
Két éves a kisfiúnk. Nagyon jó jellem. Rengeteget foglalkozok vele. Figyelem az érzéseit. Nem siettettem neki eddig semmit. Szóval úgy érzem, szülőkként mindent megteszünk és biztos pont vagyunk az életében.
Nagyszülőkkel sajnos nem tudjuk rendezni a viszonyunkat. Férjem már nagyon régóta nem igazán tartja a kapcsolatot édesanyjával. Így fiunk is csak egyszer találkozott vele, kb 6 hónaposan és akkor megfogadtuk, hogy egy jó darabig szünetet tartunk…
Az én szüleim pedig messzebb élnek, vágynak is az unokára és arra hogy minket lássanak, viszont mikor elutazunk hozzájuk, lépten nyomon azt veszem észre, hogy nem érdekli őket a gyerek. Pontosabban amikor épp szüksége lenne valamelyikre, akkor nagyon nem. Amikor szól, hogy játszana, úgy tesznek mintha nem hallották volna. Főleg apám. Mindent kitalál, csak hogy más legyen fontosabb, nógatja magát és amit az unokája igazán kért (mutassa meg a szuper traktorát), azt sem tette meg. Fiam odáig meg vissza volt hogy a pápával lehet, még a fürdést is az ő segítségével szerette volna csak, de egyszerűen… nem történik meg az igazi kapcsolódás. Van náluk újonnan egy kutya amitől fél a fiam. Papát nem érdekli, mondván hogy nem kell felni. És minden a kutya körül forog… A gyerek pedig a második nap már jelez hogy szeretne hazamenni.
Mit gondoltok, a ritka (havi egy) látogatás mellett hogyan alakulhat fiam lelki világa? Hiszen elhanyagolják, nem veszik figyelembe az igazi igényeit. Azok a személyek, akikhez próbálna kötődni.
Mit tehetek én, hogy a lehető legkevesebb lelki törést kelljen elszenvednie? Higgyétek el, már probaltam szép szóval és probaltam máshogy is tudomásukra juttatni a dolgot de csak a sértődés megy és a konok viselkedés…. Iszonyú fárasztó.
válasza:
válasza: válasza:Hosszú távon sehogy
Kezdetben biztos rosszul érinti hogy nem ő a világ közepe mamánál és papánál de hozzászokik majd
Nemn lesz hosszú távon semmi lelki törése
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem a gyereked semmilyen lelki törést nem szenved a nagyszülők miatt. Nem bántják a gyereket, nem terrorizálják és igazából ott vagytok neki ti a szülei.
Szomorú, hogy nincsenek oda az unokáért de ez még nem jelenti hogy károsodna a fiad. Ezt fogja megszokni. Te meg ezt vedd tudomásul. Hiába akarod hogy az öregapja traktoroztassa ha ő nem akarja. Fogadd el, ne erőlködj.
válasza:Szerintem lehet többre mennél a nagyszülőkkel ha kényszeresen nem akarnád rájuk erőltetni. Ha csak mentek havi egyszer és neked nincsenek elvárásaid velük szemben. Ott vagytok, beszélgettek és jöttök haza. A nagyszülőnek kell érezni ha foglalkozni akar a gyerekkel. Ha ez az érzés nincs akkor te fejre is állhatsz.
Viszont a nagyszülő sem vetheti a szemére 5 év múlva ha a szomszéd Mari nénit többre tartja.
válasza:Nálunk az egyik nagyszülő messzebb van és folyton elfoglalt, a másikat mi szeretnénk ritkábban látogatni.
A két gyerekünk többnyire semleges, néha örül (ajándékok miatt) a találkozásnak, de ez minden. A nagyobb néha mondja, hogy szeretné látni, de mikor megyünk, akkor is mi foglalkozunk a gyerekekkel, nem a papa vagy mama, így gyorsan átvált az egész máshol játszásba kapcsolatépítés helyett.
Én károsabbnak tartom, ha a nagyszülők erőszakosak, követelnek és nem tűrnek beleszólást, ha velük van az unoka.
Másrészt hosszú távú következményei lesznek, és a mama, papa akkor fog sírni, hogy az okos, hasznos 10 éves unokája miért nem akar nála maradni, hiszen már tudnának kertet rendezni meg főzni együtt. Addigra előbb megy át ugyanezt csinálni a barátnő anyjához a gyerekem, mint a nagyszülőkhöz. Ez van.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!