Normális, hogy vagány, kirándulós nagyszülőkre vágyok?

Ez nem kor függő. Én például rühellek túrázni, kirándulni nem is teszem. Én olvasni szeretek, de nagyon rengeteg könyvem van. Más meg azt tartja ócskának. Nem vagyunk egyformák.

Tény mondjuk én imádok társasozni és a papámat mindig rá tudtam venni, hogy játszon velem.

Nekem nem menő az öreg aki túrázik, mert mint írtam én sem szeretem. Szerintem mindenki azt tegys ami őt boldoggá teszi

Normális hogy vannak álmaid, vágyaid, de az is normális ha a valóság ezzel nem egyezik. Alapvetően ezt az ember még gyerekkorban megtanulja elfogadni.

Egyébként az egészségi állapot hatalmas befolyásoló tényező. Nekem most 71 éves a nagymamám, érdekli a világ, szeretne ide oda menni még, de egyszerűen nem bírja. Borzalmas érzés látni és tehetetlen vagyok. Természetesen neki se jó, de ez van. Olyan programokat szervezünk, hogy ne sok séta legyen, mindig legyen pihenésre, ülésre lehetőség.

Ugyanez volt nálunk.

Minden bűn volt, ami nem munka.

Kamaszként engem azért szidtak, mert olvastam, úszni jártam, rejtvényt fejtettem.

Arról szólt az élet, hogy abba bele kell dögleni.

Most meg, Angliában, simán 70 körüliek vannak a bicajos csapatban, megyünk ide-oda.

"Ennyire nagy külömbség van az idős emberek között?"

Igen. Nagy különbség van minden korosztályban az emberek között, idősek között meg még nagyobb lehet, mert az évtizedek alatt nagyon más irányba mehettek el.

Tudom, hogy nem az én dolgom megmondani neked, nem is akarom, csak szerintem tiszteld a nagyszüleidet, mert biztosan, sokmindent megtesznek érted. Vannak akik, egyszerűen nem tudnak vagy már nem akarnak ehhez a világhoz igazodni, vannak akik nem is tudnak pl ha túlságosan fájnak az ízületeik, hogy aktív életet éljenek.

Az én nagyapám sem volt az aktív nagyszülő, nem is volt okostelefonja, elvégezte amit el kellett, pl bevásárolt, különben tévézett. Mindig szerettem vele tévézni, vagy főzni vagy bevásárolni, jókat beszélgettünk vagy nevettünk. Sokmindent megtett értem, és így is remekül éreztem magam vele. Miután meghalt egy nagy üresség keletkezett, amit senki sem tud betölteni. És igen, ő is kritizálta ezt a világot, sokminden neki sem tetszett, de el kell fogadni, és meg kell próbálnod így is jólérezni magad velük és értékelni amíg ott vannak.

Őszintén szólva irigylésre méltó a sorsod, hogy ez a legfőbb bajod. Örülj, hogy egyáltalán élnek!!! 8 éves voltam, mikor nagymamám meghalt, nagypapa pár évvel élte csak túl.

Méghogy kirándzluljanak! Örülnék ha élnének!!!!

"Örülj, hogy egyáltalán élnek!!! 8 éves voltam, mikor nagymamám meghalt, nagypapa pár évvel élte csak túl."

Mert amúgy mi a jó olyan nagyszülőben, akivel semmit nem lehet csinálni, se egy jót beszélgetni, játszani, társasozni vagy bármi? Egy gyerek nem fog kötödni a nagyszülőjéhez, ha az semmit nem csinál vele, csak cseszegeti mindenért, mint a kérdezőt, neki mindegy lenne az is, ha nem lennének, mert leírása alapján semmi jot nem kap tőlük