Normális, hogy vagány, kirándulós nagyszülőkre vágyok?

Normális. Szerintem mindenki aktív, szerető, törődő nagyszülökre vágyik.

Egy jó barátnőm pont a szomszédunkban lakik, neki ilyenek a szülei, járnak mindenfele a barátnőmékkel és unokákkal, bábszínházba, fürdőbe, nyaralni. Otthon grilleznek, játszanak a gyerekekkel. Viszik őket ide-oda. A gyerekek imádják őket, szoros a kapcsolat.

Nálunk csak egy nagyszülőpár van, a ferjem szülei és bár yzeretik az unokákat, hasinlóan passzívak. Pár éve még csak-csak ra lehetett venni őket valami programra, pl. karácsonyi vásár, de most már nem, csak a kifogás megy, pedig nem lepukkant, 70 eves emberekről van szó. A gyerekekkel is max. ülve játszanak. :/

Ez felfogás és rugalmasság kérdése. A hatvanas években voltam gyerek, de a városi nagyszüleim simán vittek kirándulni, játszótérre, strandra, programokra.

Az özvegy nagyapám, amikor a nagyim meghalt beletemetkezett a munkába, és ki se mozdult a falujából évekig. Aztán egyszer csak, 75 évesen bevállalta, hogy eljön velünk nyaralni.

De van aki ilyet el se tud képzelni. Kívánom, hogy légy kiváló nagyszülő, és nagyon fitt, hogy meg is tehess ilyeneket. Szerintem, főleg fejben dől el.

Még egy emlék: Hegyvidéken élünk, egyik túránkon egy cuki párost láttunk. Kamasz fiú, a meglehetősen idős nagymamával. Szépen ballagtak, beszélgettek. Nagyon megható volt, hogy így progiznak.

Minden ember más. A kor amibe születtünk, felnőttünk általánosságban jellemez minket, de nem határolja be a személyiségünket. Mindegy, hogy két 17 évesről, vagy két 70 évesről beszélünk. Én például 30-on aluli felnőttként utálok dolgokat csinálni közösségben, utálom az embereket stb. És nem vagyok se beteg, se depis. A férjem sem, aki szintén ugyanilyen mint én. Nem követjük a normákat sem, például nem fogadjuk el a transzneműséget, nem bulizunk, ha beteg gyerekem lenne örökbeadnám stb.

És régen ugyanígy volt ez. Én is ismerek olyan 70 évest, aki mai napig kirándul, moziba megy, színházba, a mának él, nem fizethető le 20 ezer forinttal a szavazata. Viszont olyat is, aki szerint a világ megnézése csak úri muri és menni kellene kapálni inkább mindenkinek. Ők máshogy nőttek fel, vagy más egzisztenciát teremtettek maguknak fiatalkorukban, így máshogy tekintenek a világra is, amiből egy 60-80 évest már nem igen tudsz kizökkenteni. De nem is kell, mert ő jól érzi úgy magát.

Ha valakinek az apja állatorvos volt, vagy jogász volt 50 évvel ezelőtt, akkor valószínűleg ezek az idős emberek nem a tehénfejésben látják a jövő zálogát, vagy a világlátásban. Tehát sok minden befolyásolja ezt.