Hogyan dolgozzam fel a nagyapám halálát, aki nagyon fontos volt nekem? Egyszerűen nem tudom felfogni hogy már nincs többé. A nagymamámnak hogyan segíthetek jobban feldolgozni ezt a veszteséget?

*közel 16 évvel...

Egyébként az egyik volt osztálytársnőm édesanyja is nemrég halt meg. Még pont láthatta az unokáját, de sajnos az unokája 1 éves volt, mikor a nagymamája meghalt, úgyhogy nem fog rá emlékezni sajnos. De amilyen beteges volt szegény, még az a szerencse, hogy addig élt, ameddig, mert azt hittem azt sem fogja megélni, hogy a 8. osztályból elballagjunk, mert már akkor nagyon beteges volt. Ehhez képest kb. 20 évet élt még utána, és ha jól tudom legalább a 60-at betöltötte legalább, ami nem mintha sok lenne, de még mindig jobb, mintha 40-50 évesen halt volna meg.

Gyászfeldolgozás. Gyászterapeutaként tudom, hogy meg van ennek a folyamata. Amit a 9-es ír az pont az egyik fajta terápia, hogy két gyászoló egymásnak segítve tudja feldolgozni a történteket. Az is egy jó megoldás, de csak, akkor hogyha tudják, hogy mit is kell tenni, mi a folyamat maga.

Nem feltétlen az idő fogja megoldani. Vannak akik akár évtizedekre a gyászban ragadnak, vagy azt hiszik, hogy túl vannak rajta, aztán történik valami ami miatt újra rosszul érzik magukat. Ha nem megy végig valaki a teljes gyászfolyamaton, akkor nem fog sosem kikerülni belőle. Ez lehet néhány hónap is.

Legyél sokat a mamával mást nem tudsz tenni. Neki most szörnyű lehet, rajtad segíteni fog az idő. De sok türelem kell hozzá. Nekem sosem sikerült a nagyszüleim halálát feldolgozni. Végül felvettem a mama nevét. Azóta úgy érzem mindig velem van. Sokat mesélek róluk masoknak milyen fantasztikus emberek voltak. :(

Nehéz nagyon. Ezeket a dolgokat szerintem nem lehet feldolgozni csak megtanulni velük együtt élni.