Papám 5 éve halt meg, nem volt olyan jó a kapcsolatunk, nem beszélgettünk, de gyakran mentünk. Meghalt és egyre rosszabb. Már a sirhoz kimenni sem szeretek, ragondolok és sírok és depressziós leszek. Mit lehet tenni, hogy elfogadjam?

Hova mentetek?

Egyébként részvétem

Te nem a papád gyászolod, hanem az elszalasztott lehetőséget, hogy legyen vele kapcsolatod.

14 voltam, amikor fél év alatt meghaltak az anyai nagyszüleim. Mi sokat voltunk náluk, de egy gyerek másképp viszonyul hozzájuk, mint egy felnőtt. Amikor a lányom 17-18 lett, és láttam, milyen jó a kapcsolata a nagyszülőkkel, nekem akkor jött elő az, amit írsz.

Tudatosítod magadban a gyászt és azt hogy mostmár tényleg nem lesz lehetőséged beszélni nagyapáddal. Az a hajó elment.

Idővel könnyebb lesz.

A temetőbe pedig nem kell ki menni, amíg ennyire nem tudod kezelni.

Majd ki mész ha megerősödöl érzelmileg.

A gyásznak 5 szakasza van, és te most a depresszió szakaszában vagy, el kell jutni az elfogadásig.

Bár hogy 5 év alatt nem sikerült feldolgozni egy ilyen szintű kapcsolat gyászát az nagyon nem jó. Nem vagy alapból érzelmileg labilis vagy depresszióra hajlamos?