Szerintem depressziós az anyám. Vagy nem is tudom mi lehet a baja. Mit tehetnék vele?

Apu 5 éve halt meg. Előtte sem volt az a nagy eljárogatós , de apuval azért elment egy bálba..társaságba...stb. 5 éve, hogy velünk lakik. Azóta szinte sehová nem mozdul 1 éves volt a lányom amikor hozzánk költözött. Ő vigyázott rá amikor újra dolgozni kezdtem. Aztán megszületett a kistesó. Itthon voltam vele. 2 éves volt amikor kaptam egy munkalehetőséget és közös megbeszélés alapján, újra dolgozni kezdtem. Nagyobbik oviba jár, kicsi még itthon van a mamával. Eleinte nem is vettem észre (bár néha voltak ilyen hetek nála), hogy egyre kevésbé érdeklik a dolgok. Nagy segítség, hogy vigyáz a kicsire, ad neki inni/enni, lefekteti, de ennyi. Ha nem kérem meg rá, akkor nem főz, nem jár boltba (ha nekem épp nincs időm bevásárolni), pedig kb 500 mre van a bolt. Délelőtti sétának is megtenné. Még fodrászhoz sem megy el, ha én nem kérek neki időpontot és nem viszem el. Nem megy el se az anyja, se apu sírjához ha mi nem visszük. 66 éves. Azt mondja nincs ideje mert a gyerekre kell vigyázni. De hétvégente párom itthon van + hétküznap én egy napot. Nem tudjuk, hogy beszéljünk neki erről, mert mindenen besértődik, ha valami nem az ő elképzelése szerint van. Régen is nagyon nehéz volt vele, korán el is költöztem e miatt otthonról. Aztán viszonylag jó lett a viszonyunk, mert nem éltünk együtt, nem szólhatott bele az életünkbe. Amikor apu meghalt, hozzánk költözött. eleinte próbálkozott a navigálással, de hamar felvilágosítottuk, hogy már felnőttek vagyunk és ő lakik nálunk, nem fordítva. Már mi döntünk róla mikor mit csinálunk. Próbálnám elvinni programokra, hívják a régi ismerősei klubokba, de nem megy. Ha a kicsi ovis lesz nem is tudom mi lesz. Amikor itthon vagyunk és nem kell a gyerekekre vigyázni, egész nap csak fekszik/alszik. Ha egyedül élne neki kéne háztartást vezetnie, mosni, főzni magára...nem is tudom mi lenne.