Hogyan lehet elviselni az ilyen családtagot? úgy érzem depressziós kezdek lenni, teljesen kiborít
az egész család együtt lakik egy vidéki házban. Na ez a bizonyos családtag számomra elviselhetetlen, a húgom még kicsi, ő nem tudja annyira értelmezni, hogy mi történik kötülötte, az idősebb generáció(k) pedig "már megszokták, hogy ilyen" és elviselik.
pl. mai napom: éjszaka dolgoztam, hazaértem reggel, 8ig tart a munkaidő és 1 órával később végeztem mert nem tudtam befejezni a dolgokat időben (ilyen mindenkivel, gyakran előfordul nálunk sajnos). Már hetek óta halogatom, hogy az egyetemmel kapcsolatos dolaimat is végezzem.. ma jövök haza. semmi köszönés vagy ilyesmi, kezdi így, hogy: "többet ne merjem használni a tepsit, mert a sz.ar amit főztem legutóbb is kidobásra került, ha megint használom akkor kidobja a kukába és összetöri a tepsit is". mindezt az "ez" jelzővel és "ez"= én, és üvöltve. Erre jövök haza..mondom lenne teendőm, így is stresszel nagyon a tanulás a munka mellett, akkor kezdődik az én lusta vagyok és semmit nem segítek, a "rohadt" "dög" "lusta" ezek a leggyakoribb jelzők amikkel illet, mindig ordibálva. Biztos most is direkt jöttem haza később a munkából, hogy ne kelljen segítenem a háztájon semmit.. stb.
Szóval állandóan ez van, már ha meghallom a kiabálását vagy nagyon nagyon feszült leszek, vagy reflexből felnőtt létemre sírni kezdek.
Tudom, a költözés lenne a megoldás, de a húgomat nem akarom itthagyni, mert ő is olyan állapotba kerül, mint én, ha senki nem támogatja attól félek
Te tényleg egyetemre jársz ezzel az írásképpel? 😳
Amúgy meg igen, költözés, ha nem tetszik. Nyilvan anyad már nem fog változni
Kedvesem, ha megfogadsz egy jó tanácsot akkor nem foglalkozol mással, csak magaddal. Ebből egyetlen kiút van, az pedig a költözés. A húgod, nem a te gyermeked, nem neked kell érte vállalnod a felelősséget. Vagy elmagyarázod, feltehetőleg édesanyádnak, hogy eléggé leterhel a munka és az iskola, ha élvezi ennek az anyagi előnyeit, akkor legyen kedves leszállni rólad. De nyilván nem fog, tehát marad a költözés vagy lenyeled.
Kitartást :)
32/N
Ha nem tudod elkerülni az illetőt, ami a legjobb megoldás lenne, akár fel is vehetnéd vele a harcot.
Az efféle személyt a könnyű győzelem élteti, ebből építi fel az identitását, ebből nyeri az elégedettségét, az erejét a következő alkalomhoz, és te rendre meg is adod neki amire vágyik. Ha jól értem mással nem is csinálja, téged nézett ki az áldozatszerepre, ami így marad, amíg hagyod.
Ha megtanítanád neki, hogy a veled való kekeckedés nem diadalt hoz a számára, hanem háborút és megaláztatást, befejezné a gyötrésedet. Nem biztos, hogy elsőre, de előbb-utóbb elfáradna.
Ha az adott helyzetben "törött tepsit akarsz?" üvöltéssel tiszta erőből bevágtad volna az edényzetet a sarokba, megláthattad volna az illető igazi arcát, ami egy rémült gyerek képe lehet amúgy. Merthogy az ilyen emberek sokszor valami gyermekkori elnyomatásélményt kompenzálnak a zsarnoki viselkedésükkel: és egy percre visszakerült volna abba a szerepbe.
Lehet, hogy kétségbeesetten még jobban rákapcsol a szemétkedésre, megpróbálja visszaszerezni az uralmat feletted, de ne hagyd magad, a harmadik csata után majd letörik a szarva.
Elmond majd mindennek, áskálódik majd mögötted, de mit veszíthetsz még?
Családsegítőnek kellene szólni, hogy kishúgod bántalmazása miatt elbeszélgessen vele.
Ez akkor is bántalmazás, ha nem kishúgod ellen irányul vagy ha ő nem érti teljesen. Ilyen közegben nem lehet kisgyereket nevelni úgy, hogy ne sérüljön
"Na ez a bizonyos családtag"
Fogalmam nincs, miért nem lehet konkrétan leírni, hogy apád, anyád, tesód, nagymamád vagy ki a búbánat az illető.
Így minden lóg a levegőben, mert az ember nem ugyanúgy rendezi a konfliktusát a testvérével, mint mondjuk a nagymamájával.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!