Nagymamám rég már csak szenved. Rossz vagyok, mert így érzek?

10: De ez nem gondoljátok, hogy önzés vagy kegyetlenkedés, túlzott elvárás? Elvárja, hogy a gyerekei, unokái (vagy ha 1 van, akkor ők ketten) ne éljék az életüket, ne dolgozzanak, anyagilag vegetáljanak, szegényedjenek el, szerelmi életük ne legyen, szabad idejük ne legyen, saját háztartásukra ne legyen kapacitásuk, hanem őt ápolgassák évtizedszám? Ez 4 emberes feladat főállásban.

Ez olyan, mintha azt mondanád, Rozika, meghalok, ha nem műtenek meg, mert vakbélgyulladásom van. De én azt szeretném, ha te műtenél meg. Végezd el nekem az orvosit, szerezz állást, hogy megműthess. És hozzál-vigyél is autóval, etess, itass, kísérgess, katéterezz utána.

Kicsit sok elvárás, nem?

Vagy elmegyünk ahhoz (azokhoz), aki képes ellátni ezt a feladatot.

Felhívjuk a taxitársaságot, stb.

Épp elég egy hozzátartozónak beletenni ilyenkor azt, amit csak egy hozzátartozó tud beletenni.

Te elvárnád ezt valakitől, hogy ilyen áron pesztráljon téged, saját kárára?

Pláne a gyereked?...

Vagy elfogadnád, hogy 24 órából csak egyet van veled valamelyik családtagod?

12: gondolom, hogy már sokkal korábban is túlzott elvárásai, ábrándjai voltak azzal kapcsolatban, mit követelhet meg a gyerekétől, unokájától...

Itt egy komolyabb mulasztás is van a részetekről, hogy nem utasítottátok korábban vissza, nem húztatok határokat.

Lehetne kérni pszichológustól is tanácsot (klinikai szakpszichológustól, nem egy sima bölcsésztől).

"Amit leírtál mind igaz, anyukámnak semmi élete mellette, nem tud dolgozni, anyagi gondok stb."

És ha egy kicsit beleásod magad a dolog pszichológiájába, ez a lényege a nagyi akaratosságának. Nem akarja, hogy a lánya önálló, független legyen tőle.

Ez valószínű már 35 évvel ezelőtt is látszott és 15 évvel ezelőtt is akadályozta anyukád életvitelét.