Szombaton meghalt a nagymamám hosszú betegség után,de azóta sem tudtam tudtam sírni,igazából semmit nem érzek. Szerettem őt,a kapcsolatunk is jó volt. Borzasztó volt látni ahogy szenved,most mégsem érzek semmit. Miért lehet ez?

1# válaszolóval egyetértek

Ilyen ez, a felpörgött világ érzelmi kukát csinál az emberből. Ne bántsd magad emiatt. Fogsz te még szomorkodni és bánkódni másért az életben, hiszen jó és rossz szakaszok váltogatják egymást.

Ez ilyen, én is voltam ilyen helyzetben, pár napig semmi, aztán egyszer csak " eltört a mécses ". Nem jelenti ez azt, hogy nem szeretted.

Figyelj elmondom neked őszintén nekem mamám olyan volt mint a második anyukám, és borzasztóan szerettem. Nagyon sok időt töltöttem mellette, és sok időt voltam nála. Mikor meghalt elmentem lefeküdtem aludni napokig a temetésig csináltam a mindennapi dolgom semmi nem volt bennem, és amikor elértünk a temetésre megláttam barátom hogy jön felém a ravatalozónál eltört teljesen a mécses, és realizáltam mi is történik most. Teljesen kifordultam magamból utána, és most odáig ment ez a mérhetetlen feldolgozatlan gyász, hogy pszichológushoz járok, pedig az elején semmit nem éreztem, és elnyomtam magamban évekig nem tudtam még mai napig elfogadni a tényt. Ez mindenkinél más, és más. Nem kívánom neked, hogy ennyire ki legyél tőle, és hogy bármi hosszabb távú bajt okozzon. Gyászold meg, és tudatosítsd magadban a szép emlékeket, és hogy amiatt hogy nem sírsz nem leszel se "érzéketlenebb" se különb ember bárkinél. Hozzáteszem dédmamám is nagyon szerettem, de az közel sem rázott meg ennyire, de csak 1-2 szer sírtam a dolog miatt. Egyébként részvétem, és sajnálom a dolgot. Remélem minden rendben van veled.

A késleltetett reakció nem ritka halálesetnél. Idő kell amíg érzelmileg is elhiszi az ember hogy nincs már akit szeretett.

Amikor ahh én nagyanyám meghalt, én sem éreztem semmit, pedig szerettem nagyon. Külföldön élek, az utolsó évben nem is láttam, csak telefonon -beszéltünk. Akkor sírtam először miatta, amikor egy kert mellett elsétálva ugyanolyan rózsát láttam, ami nála volt a kertben. Az illata is ugyanaz volt és akkor, abban a pillanatban döbbentem valójában rá, hogy nincs többé nagyanyám.

Fél éve halt meg a nagymamám, alig néhány könnyet hullattam érte, de azt is csak a többi rokonom szomorúságának láttára... én semmit nem éreztem, és azóta se érzek. Pedig nagyon szerettem őt, közel állt hozzám, azt hittem nagyon megvisel majd a halála, de semmi. Elég rosszul érzem magam miatta, de hát ez van.. nem tudok mit tenni.

Én úgy gondolom, hogy amikor beteg volt, akkor már belülről érezted (persze tudatosan tiltakoztál ellene), hogy ez már nem lesz jobb és így a pszichéd elkezdett hozzászokni a helyzethez.

Majd a temetésen érezni fogsz. Van akinek több hónap is kell amíg realizálják a halált.