Másnak is ennyire erőszakolják ezt a témát? Hogyan lehet egy idősebbnek elmagyarázni,hogy a nem az nem?

Nem kell durvának lenni, csak egyenesnek.

"Már egy ideje mondogatta,hogy szeretne tőlem is dédutonákát,szeretné megélni,hogy ha majd megszületik."

Válasz: mama, nagyon szeretlek, de akkor ez azt jelenti, hogy örökké fogsz élni, mert mi a Petivel nem tervezünk gyereket.

“ Ráadásul,hogy a hasamon van az új tetoválás,így már nem gondolnám,hogy "szétbarmolnám"

Úristen?!🫣🙄

"Már egy ideje mondogatta,hogy szeretne tőlem is dédutonákát,szeretné megélni,hogy ha majd megszületik."

Ez azért elég hülye indok arra, hogy neked fel kelljen nevelni egy gyereket.

Fú, mintha pár tetkó árából fel lehetne nevelni egy gyereket.

Nagyon erős a szakadék a generációk között.

Sajnos sokak szerint az az élet értelme, hogy az előző generáció beáldozza az életét, hogy a gyereknek minden meglegyen.

És így tovább. . .

Ezért is tart itt az ország, mert, az idősebb generációnak semmi igénye nem volt soha, csak szaporodni és gürcölni, szerintük ez az élet.

Szánalmas. .

Az egész testeden tetkó van, amiért nem szóltak, de most, ami a hasadon van és konkrétan láthatatlan, csak ha elmondod tudnak róla, ezért szólnak. Tökre hihető a meséd...

Nekem is van jópár, tudom mivel jár, úgyhogy ne magyarázd a hülyeségeid, hogy a second fólia miatt, meg hogy ott jobban fájt nehezebben mozogsz...

Van tetoválásom, bőven nem annyi, mint a kérdezőnek, de az elmúlt 10 évben, mióta megvan, soha egyszer sem hozta fel senki beszédtémának a látható helyen lévő tetoválást. Se családtag, se munkatárs, se idegen, konkrétan senki.

Lehet, hogy nomális emberekkel vagyok körülvéve.

18, Azért egy friss tetoválás más, mint egy meglévő.

Nekem 26 évesen lett az első (kamaszkorom óta akartam), nem is nagy, alkar belső fele.

Anyámnak említettem, mikor kaptam időpontot, azt hitte, nem gondolom komolyan, mikor hazaállítottam a tetoválással, csak pislogott. Ő gyerekes daccal reagált, nem volt hajlandó segíteni a fóliacserében, én akartam, oldjam meg.

Pont családi programra mentünk másnap, mikor még friss volt, nagyimékhoz. Az én vagány nagymamám, aki minden hülyeségben támogatott kamaszként is, amiben anyám nem, ránézett, eltorzult az arca, majd nekitámadt anyámnak, hogy hogy lehetett neki(!) ennyi esze, ezt hogy engedhette meg nekem. :D Pedig mondom, 26 éves voltam, rég nem kamasz, hogy engedély kelljen...

Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy az idősebb generáció erre másképp reagál, főleg a nagyigeneráció. Náluk még mást jelentett a tetoválás. Engem se ért soha egyetlen szó se az évek alatt a tetoválásért, soha, senkitől, de mikor friss, az azért igenis beszédtéma lehet, pláne családon belül.

Ja, mondjuk nálam a konzervatívabb nagyanyám vak volt, szóval én ezt megúsztam :D Én hoztam fel neki, próbáltam leírni szavakkal, hogy milyen motívum van a karomon, és miért csináltattam, annyit kérdezett, hogy "de szép?", megnyugtattam, hogy igen, szép.

A másik nagyanyám annyit kérdezett, miután észrevette (kb. két évvel a készülte után, pedig rendszeresen találkoztunk), hogy fájt-e, de egybéként nem szólt rá semmit. Szüleim sosem nézték meg nagyon, sosem hozták szóba, szerintem csak nyugtázták, hogy van. Talán még egyszer nagyapám megkérdezte, hogy "és apád ehhez mit szólt?", de nagyon ő se véleményezte. Egyébként meg tényleg nem beszédtéma. Mondjuk én eleve nem vertem nagy dobra, meg nem jelentettem be, hogy most tetováltatok, csak megcsináltattam. Ugyanúgy jóval később vették észre, mint pl. azt, mikor újabb lyukakat lövettem a pülembe tizenévesen.

Legutóbb, mikor valaki idős kéretlenül megjegyzést tett a külsőmre, az egy néni volt a vonaton, ő a hosszú hajamat kezdte el babrálni, kérdezte, hogy eredeti színű-e, aztán az út végéig győzködött, hogy sose vágjam le, vagy fessem be. Na, az számomra fura volt, pedig sütött belőle a jóindulat és a kedvesség.