Kegyetlen volnék a nagyszülőkkel?

Ma nagy kimerültségem határán szóvá tettem többszöri alkalom után, hogy a 6 hónapos kisfiam ne egész nap kézben legyen. Igazából az van, hogy ha elmegyünk hozzájuk akkor kiveszem a babámat a bébihordóból és onnantól kezdve nyomorgatják a gyereket, amíg el nem megyünk. Mondjuk odaérünk ebédre, akkor este 6-ig kézben van. Puszilgatják, ölelgetik, csókolgatják. Megértem szeretik. Szóltam, hogy ez nem jó a gyereknek, kicsit rakják le a szőnyegre hadd mászkáljon, mert látszott is rajta, hogy ingerült meg menne lefelé. Addig is foglalkozhatnak az 5 éves lányommal… de ő most nagyon jegelve van számukra. Mikor kicsi baba volt a lányom, ugyanez volt akkor, most pedig már hirtelen semmi… a lányunk rajtunk veri le a féltékenységet,mivel várja hogy legyen vele is foglalkozva, legyen mama meg papa.

Szóval mondva lett, és felháborodtak hogy márpedig ők nem tudnak egyszerre két gyerekkel foglalkozni, mekkora kegyetlen vagyok, hogy nem akarom hogy nyomorgassák és kíváncsiak lesznek hogy én milyen leszek az unokáimmal…

Nem foglalkoztak a kérésemmel, nyomorgatták tovább.

Ebből pedig vita lett, amire nem vagyunk büszke.. mert tudom h nagyon boldogok a fiam miatt, de valahogy úgy érzem csak addig tutujgatják így amíg ennyire öntudatlan szegény… tényleg kegyetlen vagyok és ezt csak úgy le kell nyelni?