Dolgozó 29 éves nő vagyok.nagyszüleimmel élek. Normális dolog az,hogy a nagyanyám foylton azt akarja tudni,hogy mennyi pénzem van,és kutakodik a dolgaim között is,hogy mit vettem magamnak?

Kérdező, Két pontban ( háromban ) összefoglalható a dolog.

1) nem , nem normális.

2) húzd meg a határaidat: mondd el szép nyugodtan, hogy ha ez még egyszer előfordul, akkor Te egy hónapon belül elköltözöl és semmilyen sírásra-rívásra nem fogsz visszaköltözni, max 2 hetente 2 órára látogatóba mégy.

3) Ha előfordul még egyszer, költözz el! ( és ennek semmi köze a 'zacihoz', a korhoz, ahhoz se, hogy akarsz-e párt vagy nem. Ennek csak ahhoz van köze, hogy Te mit engedsz meg.)

Segítenek azzal, hogy náluk élve jóval kevesebb a költséged, mint ha albérletben élnél. De közben meg elvárnák, hogy kb. annyit takarítsál meg havonta, amennyibe az albérlet kerülne.

Rendesek a nagyszüleid, azt akarják hogy legyen annyi anyagi automómiád, hogy ne kelljen belemenned olyan kapcsolatba, ahol kitartott nőként szavad sem lesz.

(Nem várja el normális férfi és családja sem azt, hogy egy nőnek is legyen annyi fizetése, megtakarítása, mint egy férfinak, de azért valamije legyen...)

Az egyetlen megoldás ha beszélsz vele. Ha elköltözöl is ugyan ezt fogja csináln, mindenbe bele fog kötni.

Ez egy olyan helyzet ahol mind a ketten tuddok egymásnak segíteni de akkor neki is alkalmazkodnia kell.

5-ös

Rengeteg kényszer párkapcsolat van ami erről szól. Mert ugye jobb a megszokás és a biztonság. Számomra ez nagyon szomorú és kiábrándító. Olyan mint mikor azt mondja valaki hogy szüljek gyereket aki eltart engem öreg koromban. Ezért kell a gyerek? Kösz inkább kihagyom mind a kettőt.

Költözz el, mielőtt öreganyád visszafordíthatatlan károkat okoz neked (lelkileg). Ha még nem történt meg...

Nem tartozol nekik semmivel. Nem kérted, hogy megszüless, sem azt, hogy ők neveljenek fel. Az ő döntésük volt, ne verje el rajtad.

Elköltözöl, éled világodat, és időnként látogatod őket. Slussz.