A nagyszülők miért ilyenek mostanában?

Nálunk a bátyámnak vannak gyerekei, a négy nagyszülőből három még dolgozik, 70 felé is. Segítenek a gyerekek körül (egy városban lakik mindenki), de nem lenne idejük úgy pattogni, ahogy a fiatal szülők fütyülnek - mondjuk nem is gondolja egyikük sem, hogy az lenne a normális. Persze voltak próbálkozások, amikor a legidősebb gyerek iskolás lett, a sógornőm pl. kitalálta, hogy a nagymama minden nap hozza-vigye a gyereket, ossza be a munkaidejét úgy, hogy ez beleférjen. Aztán koppant, amikor kiderült, hogy ez nem így működik. De azóta nem is gondolja úgy, hogy majd ő beosztja a nagyszülők idején. Segítséget persze kérnek, kapnak is, de nem nézik cselédnek a nagyszülőket.

Azt én sem értem, hogy miért a nagymamákra vagy kihegyezve. Vannak nagyapák, apák is.

Egyik oldalról szerintem nem jogos elvárás a nagyszülőre ingyen babysitterként tekinteni.

Ugyanakkor én azt vettem észre, hogy a mai 60 körüliek elsősorban mentális egészsége sokkal rosszabb, mint korábban.

Én (és sokan korombeliek) úgy nőttem fel, hogy egész nyarakat voltunk a nagyszülőknél, a szüleink folyton dolgoztak, iskola időben állandóan túlóráztak, mi meg vagy otthon vagy iskolában, esetleg külön órákon voltunk, de nem lógtunk egymás nyakán.

Amikor az első babánk úton volt, világosan láttuk a férjemmel, hogy a szüleink továbbra is dolgoznak, túlóráznak vagy saját projektet visznek teljes bedobással. Valaki kertészkedik, a másik gépeket javít állandóan. De egyikük sem várta úgy a babát, hogy mindent eldob és akkor neki szenteli az idejét, amikor csak szólunk. Sőt, ha meghívjuk őket sima vendégségbe, arra is ritkán érnek rá, pedig nem gyerekvigyázásról van szó.

A mi "hibánk" az, hogy ugyanazt várnánk, amit mi kaptunk unokaként. Ők azt nem értik, miért óvják a mostani fiatal szülők ennyire a gyerekeiket, állandóan együtt vannak, rengeteg gyerekre áldozott idő és pénz. Fölösleges, hiszen minket is milyen jól felneveltek, nem kaptunk ennyi mindent, mégis ember lett belőlünk. A szüleink "hibája", hogy őket meg arra szocializálták, hogy dolgos, hasznos emberek legyenek és az otthon babázásnál többet ér a munka. A mi családunkban legalábbis.

Sajnálom, mert így a gyerekeim maradnak ki valami különlegesből.

A szüleim 60 felé közelednek, és még természetesen dolgoznak. A nyári szünetre anyukám is vesz ki szabadságot, és vigyáz a kisfiamra. Sőt, ha a férjemmel el akarunk menni valahova, akár egy teljes napra, vagy estére moziba, akkor szó nélkül vigyáz rá. De előre meg van beszélve, nem csak beesek reggel, hogy na akkor itt marad a gyerek. Persze volt már, hogy nem értem oda az oviba érte, és akkor telefonáltam hogy SOS-ben menjenek érte, és hagy legyen náluk, míg én végzek. De ez a ritkább.

Igazából nekem is sokszor jobb lenne több segítség, de nekik is megvan a saját életük, dolgaik. A munka mellett hatalmas kertben gazdálkodnak, ami szintén sok időt és energiát elvesz.

Hagyjuk már ezt, hogy mindenki nyugdíjas volt, az én nagyszüleim pl. baromira nem voltak azok 55 évesen (hogy lettek volna, mikor akkor is 40 év kellett hozzá?), mégis odatették magukat, sokat jöttek, mi sokat voltunk náluk, hogy a szülők tudjanak menni dolgozni, reggelente egy idöben a nagyanyám járt át, szüleim elmentek dolgozni, ő elindított minket az oviba/suliba, aztán ment ő is dolgozni.

Az én szüleim meg ennek századát se akarják, merthogy ők dolgoznak, fáradtak.

"Egyik oldalról szerintem nem jogos elvárás a nagyszülőre ingyen babysitterként tekinteni"

Így van, ugyanakkor itt mindig el kell mondani, hogy ahol a nagyszülő nem segít szinte semmit, ott nem kell csodálkozni, hogy később nem fog ő sem segítséget kapni se a gyerekeitől, se az unokáitól. Mert ők is lerázzák majd "dolgozunk, fáradtak vagyunk, nem vagyunk ingyen szociális gondozók" címszóval.

És ez nem az elvárásokról szól, nem azt jelenti, hogy a nagyinak ugrania kell egyből és mindig, nyilván nem neki kell felnevelnie az unokát, de azért ez a totális elhatárolódás, amit sok nagyszülők csinál, na az már gáz. Egy normális, szerető családban az emberek segítik egymást oda-vissza, és szívesen vannak együtt, és igen, ez néha áldozattal jár, ez ilyen.

Mert anno kikíméltebbek voltak az emberek.

Nem kellett 65 éves korig dolgozni, vagy tovább, hogy ne halj éhen a semmi kis nyugdíjból.

Nem fenyegetett a munkanélküliség, a szabikat kiadták, kényelmesen meg lehetett élni a fizetésekből, nem voltak testileg, idegileg leharcolva az emberek és nem hullottak 40 évesen, mint manapság.

A másik oldal pedig, hogy akkor egy 40-es nő már ősz hajú, otthonkás, nagymama típus volt.

Manapság egy jól karbantartott 50-es nem babázni vágyik, hanem ha olyan a munkája inkább utazik, sportol, barátnőzik, hobbizik.

18, ebben is igazad van. Visszaszámoltam, a nagymamám 46 éves volt, amikor születtem, falun élt, kendős, kontyos néni volt (mondjuk 49 volt, amikortól visszaemlékszem rá).

Én 57 leszek két hónap múlva, divatos ruházat, divatos frizura. Edzek, diétázok, tanulok, továbbképzéseket csinálok, szabadúszóként is dolgozok a szakmámban. És a korosztályom nagy többsége így van ezzel.

Ezt hozta az élet, senki nem hibás...