Miért nem szereted a nagymamádat?

Anyai nagymamám nagyon beteges volt, szinte állandóan ágyban feküdt. Igazából nem is őt magát, hanem azt nem szerettem, hogy folyton panaszkodott és mindig arról beszélt, hogy miért nem hal már meg. Ezt azért gyerekként elég nehéz elviselni. Felnőtt fejjel már jobban tudtam kezelni dolgot, pár éve halt meg.

Apai nagymamám úgy tudom még él, de mivel a szüleim még fiatal koromban elváltak és apám nem nagyon keresett az elmúlt 20 évben, így arról az ágról minden rokoni kapcsolat elkopott, beleértve a nagymamát is. Nem haragszom rá, mert nem is nagyon ismerem.

- Semmi nem volt jó, amit csináltam. Illetve az is gond volt, amit nem csináltam.

- Nem értem fel a vasalódeszkát, nem bírtam el a vasalót, de azért számon kérte, miért nem tudok vasalni. Meg úgy milyen az, hogy otthon nem szoktunk vasalni, csak teregetni.

- Miért nem tudok semmit sem főzni.

- A buta anime karakterek és mesefigurák helyett miért nem inkább egy szép rózsát vagy a gyümölcskosarat rajzolom.

- A kedvenc topánkám kicsit elhordott volt, de még rendben, a kedvenc rövidgatyám pedig gyűrött lett a bőröndben. Mindkettőért indult kidobni, én kiabáltam rá, hogy nem fogja (ez rögtön azután, hogy megérkeztem hozzá).

- Utáltam gyerekként ruhát venni, de ő csakazértis elvitt egy turkálóba, amit mai fejjel imádnék, ki sem tudnának rángatni, de akkoriban nekem sanyargatás volt - ő pedig engem szidott le a viselkedésemért, meg hogy én nem értékelem őt, hogy engem elvitt.

- Babaként sem aludtam este 10-11 előtt, mind a mai napig így van, de ő ragaszkodott, hogy kilenckor alvás, aztán azért is ment a szó, hogy hogyhogy nem tudok aludni.

- A fürdővizet öt centire engedhettem meg, mekkora buli volt.

- Nagyon megnőtt a hajam, a frufrum a szemembe lógott. Nekem úgy jó volt, akár el is hagytam volna teljesen a frufrut, mint ahogy manapság felnőttként van a hajam. Nos, ő nem tágított, összeakasztottuk a bajszunkat, nem tágított, míg végül kénytelen voltam engedni neki, hogy levágja.

- Hamar zsírosodó hajam van, sajnos naponta kell mosnom, ha egyek valahova. Nagyanyámat egyik nyáron annyira zavarta a dolog a 40 fokos melegben, hogy aznap, és az azt követő 2-3 napban 2-3x személyesen mosta meg a hajamat, hogy ne legyen zsíros.

- Velem akadékoskodott és szidott anyámról, az ő lányával kapcsolatban, hogy nem tudom a születésnapját, sem a telefonszámát, pedig anyám volt az, aki úgy döntött, hogy óvodásként ráhagyott apámra és a gyerektartást, azt a kemény 10 ezer forintot évekig nem fizette. Nem viselkedett anyaként, nem is volt jelen az életemben, de azért engem baszogatott az öreglány. + Úgy csinált, mintha egy kisgyereknek kéne tennie azért, hogy anyjával kapcsolata legyen.

- Apámat szidalmazta, aki egyedül nevet engem, és akkoriban jó apaként viselkedett.

- Mindig is inkább bent ülő típus voltam. Rengeteg hobbim van, sosem unatkozom, régen se tettem. De neki bele kellett pofáznia, hogy miért nem akarok sehova menni. 39-40 fok volt, nem vágytam sehova, jól elvoltam punnyadva a lakásában. Nos, elvitt valami fürdőbe, medencék, egy-két csúszda, stb. Akkorra már nem szerettem fürdőruhában lenni, nem kifejezetten örültem, hogy mentünk, és nagyanyám hálátlannak nevezett, hogy ő elvitt engem, miattam, hogy jól érezzem magam... Még este is előkerült témaként.

- Amikor a "pasijához", vagy nem tudom, minek nevezzem őt, egy barátjához mentünk, és ott aludtunk a vendégszobában. Annak a férfinak a kutyája kiszolgálta magát kipakolás után, mikor nem figyeltem (takaró alá dugtam a macit), és elvitte a plüssömet. Az a mackó számomra mind a mai napig hiányérzet. Nagyon fontos volt számomra. Nagyanyám nem vitte túlzásba, nem kérdezte meg a gazdáját, hogy az a dög hova vihette a játékmackómat, nem próbált nyugtatgatni vagy valami, nem is érdekelte. Kb három percig úgy nézett ki, mint aki csiga tempóban keresi. Amikor elmentünk attól a háztól vissza nagyanyámhoz, ott is keseregtem a macim után.

- Még mindig az előbbi pasasnál vendégeskedtünk, másnap a macis incidens után. Szóba került az iskola, hogy nem értem a matekot, nem megy (felmentettek végül). Elvileg nyaralni voltam. Gyakorlatilag leültettek az asztalhoz és ketten elkezdtek velem matekozni, amihez én nem vágtam jó képet, és nagyanyám engem kezdett leteremteni, hogy ők ott matekoznak velem, próbálnak segíteni, én meg... Ki kérte?! Mert nem én, az biztos! És nem is magyaráztak jól!

- Apai nagyimtól kapott fülbevalómat (amit külön nekem vett még babaként) valami ékszerésznél eladta, elcserélte, valamit csinált vele, és egy mási fülbevalót vett nekem. Apám úgy kiakadt, hogy a ház belezengett. Egyébként azt a fülbevalót nem bírta a fülem, begyulladt, kisebesedett, sírtam is, annyira fájt, de nagyanyám elkezdte összehordani, hogy ugyan már, és hogy értékelem őt, semmi jó, amit csinál. Végül visszakaptam a régi fülbevalómat, ami amúgy kinézetre is jobban szeretek.

- Kinek jelentett gondot, hogy nem szoktam reggelizni, mert ébredés után nem kívánja a gyomrom + nem szeretem a paprikát? Nagyanyámnak! És kitől hallgattam emiatt hitetlenkedést? Hát nagyanyámtól!

- Valamit nem tudtam, nem is tudom már, miről volt szó. Visszaérkeztünk Budapestre, végre újra apámnál az állomáson. Nekem háttal volt nagyanyám, és tisztán hallottam, ahogy azt mondja apámnak, hogy én sötét vagyok. Na ezt követően történt, asszem 10-11 évesen, hogy úgy döntöttem, többet a picsás életben nem megyek ahhoz a boszorkányhoz.

Leginkább ezek. Határ a csillagos ég, hogy miért nem szeretem.

21/l

Nem mondom, hogy nem szeretem, de sosem éreztem azt, hogy nekem lenne nagymamám.

Az apai nagyszüleimet nem ismertem, anyai ágról is csak a nagymamát és jó lett volna, ha meg tapasztalom legalább vele, hogy milyen unokának lenni. Na ez nem adatott meg. Egyszer el is mondta, hogy csak az egyik unokáját szereti, engem és a testvéreimet nem. Néha azért meglátogatom, mert tisztelem amiért felneveltek anyukámat, de egyébként teljesen semleges sajnos.