Gyerekem dédijével bunkón viselkedtem?

Sajnos nagyon sűrű és fárasztó napom volt,hirtelen észre sem vettem. Este mikor végre leültem akkor visszagondolva kezdtem azt érezni hogy nemjól cselekedtem,tán.

Mint a veszett egér úgy rohangáltam kb egésznap egyik másik gyerek ovi bolcsi elintezni valok,bevasarlas stb

Megkertem dedit hogy az asszisztensnek adja mar oda a papirt amin a felirandó gyógyszerek vannak(mert o aznap egyebkent is ment...)

Amikor a lakasa elé értem felhivtam hogy itt vagyok ,mondta hogy egy pillanat feloltozik mert otthoniba van

Jott le es kerdezte hogy na hova megyunk (sétálni a babakocsis kisfiammal)

Mondtam hogy epp a tescoba tartok ,egyebkent egy szoval se emlitette elotte hogy setalni szeretne velunk,en pedig erre nemis gondoltam hirtelen(ez a város kb másik végén van en gond nelkul lemegyek de ő ilyen nagy távokat már nem bír megtenni)

Mondta hogy ohh olyan messze?

Mondtam hogy nincs az olyan messze

Mondta ra hogy hmm ő odaig nem megy el mert fél hogy nem bír visszajönni

Mondtam hogy rendben

Es elkoszontunk egymastol

Egyebkent jo a viszonyunk.

Utolag gondolkodtam hogy o azt tervezte magába hogy setalna velunk egyet 😶