Normális, hogy nem szeretem a nagymamámat?

Hatalmi játszma a nagyi részéről. Van néhány ilyen, és az egyik a bűntudatkeltés is.

Egyáltalán nem kell, hogy az legyen. Azt kell szeretni, aki hagyja. Ill. szeretheted a magad módján, de csak akkor tudod kimutatni, megélni, ha hagyja. Ha eljátssza a bizalmat, bánt stb. akkor következmény, hogy távolságot tartasz. Ez természetes, ok-okozat.

Én nem magyarázkodnék neki, mindent a szülőkkel beszélnék meg, ebből kihagynám a nagyit. Anyuval megbeszéljük, hogy milyen házimunkát vár el, vállalsz be, és ő látni fogja, hogy megcsináltad, vagy nem, a nagyi mondhat akármit. És rá kell hagyni. Igen, a nagyi lehet beteg, lehet simán keserű, rosszindulatú, mert ő már öreg, és nem tud úgy élni, ahogy akar.

Esetleg lehet vele beszélgetni ha egy kicsit empatikusabb vagy, hogy ő milyen volt, hogy élte a gyerekkorát... nyilván szar neki, hogy nem beszélsz vele, de neki csak az van hogy fájnak az ízületei, stb.

Játék is lehet amiben nincs személyes éned, de azért valahogy mégis lekötöd.

Szóval beszéltetheted, de nem kell nagyon beavatnod a magánéletedbe, akkor kevésbé tud ítélkezni.

Van néhány lehetőség.